Esztergom 1945–1975 (Tanulmányok és bibliográfia Esztergom felszabadulás utáni történetéből)

IV. VÁROSUNK KOMMUNÁLIS FEJLŐDÉSE 1945-től 1975-ig (Homor Kálmán) - Ivóvízellátás

rv. VÁROSUNK KOMMUNÁLIS FEJLŐDÉSE 1945-től 1975-ig — Homor Kálmán — A XX. századot a városiasodás évszázadának szokták nevezni. A városias életforma alapvető tartozékai a közműszolgáltatások: elsősorban a jó ivóvíz, a megoldott szennyvízelvezetés, a közlekedésre alkalmas pormentes és kellően megvilágított utak és nem utolsósorban maga a közművesített lakás. Egy város fejlődését jellemezhetjük a kommunális ellátottságának fejlődési szintjével is. A következő oldalakon Esztergom város 1945 és 1975 közötti kommunális fejlődését szeretném néhány adattal jellemezni, ezen belül is az ivóvíz, a csatorna, az elektromos energia, az út- és lakásépítés helyzetét, melyhez Esztergom városára jellemzően még két kiegészítés kívánkozik, a hídépítés és az árvízvédekezés fejezetei. Ivóvízellátás A városlakó embernek a jó ivóvíz fontosságát és értékét nem kell hangoztatni. Esztergom városában 1929-ben egységes városi vízmű épült. A víznyerő-hely a „sziget orrával" szemben a parton, az árvízvédelmi töltés nyúlványába telepített 5 db „parti szűrésű" csőkútból és 2 db aknakútból állt. A víz igen jó minőségű, kellemes ízű volt. A hálózat lényegében a város belső területeit tudta ivóvízzel ellátni, a külső városrészek igényére nem volt méretezve. A víztermelés napi 2—3 000 m

3 volt. Szerencsére a második világháború a vízműrendszerben számottevő kárt nem okozott, így a város vízellátása még a háborús idők alatt is folyamatos lehetett. A Vízmű fejlesztési munkálatai 1951-ben kezdődtek meg, amikor is a Dorogi Hőerőmű, felhasználva a szigeti csúcs kedvező altalaj i adottságait^ a több méter vastag, megfelelő mélyen fekvő kavicsréteget, oda saját céljaira 2 db ún. „csáposkutat" építtetett. Ezek a kutak egy-egy nagyméretű vasbeton aknából állanak, melynek alsó részéből átlyuggatott acélcsöveket sajtolnak a kavicsrétegbe. A kútból kiszivattyúzható víz81