Esztergom 1945–1975 (Tanulmányok és bibliográfia Esztergom felszabadulás utáni történetéből)

V. A MŰVELŐDÉSÜGY HÁROM ÉVTIZEDE (Nagyfalusi Tibor és Szóda Ferenc) - Esztergom iskolaváros (Sz. F.) - (Óvodák (104), Általános iskolák (110), Szakmunkásképzés (117), Középiskolák (123), Állami Zeneiskola (131), Felnőttoktatás (133), Felsőoktatási intézmények (136).)

Szentgyörgymezőn a Palkovics utcai — ez utóbbi kettő alapítványi óvoda) működött a városban. 1929-ben létesült az Óvoda utcai és 1935-ben a Petőfi utca 16 szám alatti óvoda. A két világháború között az esztergomtábori fiúnevelő intézet is tartott fenn óvodát az intézetbe gondozásra beutalt gyermekek számára. Nyilvános óvoda Esztergomtáborban azonban csak 1943-ban létesült Szent István-városi óvoda néven (ma Kolozsvári úti óvoda). Az 1944/45. tanévben a következő óvodák működtek városunkban: 1. Belvárosi óvoda (községi), 2. Szt. Anna-zárdai óvoda (r. k.), 3. Szentgyörgymezői óvoda (r. k.), 4. Keresztény Szeretet Napközi-otthon óvoda (r. k.), 5. Szt. Szív Otthon óvoda (r. k.), 6. Vízivárosi óvoda (r. k.), Szt. István-városi óvoda (községi). Az óvodák felszereltsége a két világháború között általában igen gyenge volt. A csoportszobákban körben alacsony padok voltak elhelyezve, esetleg néhány kis asztal székecskékkel. Egy-egy szekrény és polcok egészítették ki a berendezést. Kevés kész játékuk volt. Néhány baba, valamint karikák és kis talicska az udvari foglalkozásokhoz. A játékok nagy részét az óvónő maga, vagy a gyerekekkel közösen készítette. Szervezett étkeztetésről sem beszélhetünk. A gyermekek délben hazamentek ebédelni, vagy hoztak magukkal élelmet, s azt fogyasztották el. Az óvónő munkája nagyrészt gondozási feladatokra, megőrzésre szorítkozott. Egy-egy óvónőnek 70—90, vagy még ennél is több gyermekkel kellett foglalkoznia. A város felszabadulása után az óvodákban nehezen indulhatott meg az élet. A Bottyán János utcai társulati óvoda épületét a háború alatt a német alakulatok istállónak használták, s olyannyira megrongálódott, hogy a felszabadulást követően abban a munka nem kezdődhetett meg, de annyira megrongálódott a Kolozsvári úti óvoda épülete is, hogy csak egy évvel a felszabadulás után nyithatta meg újra kapuit. A háború pusztításai azonban sok kárt okoztak a többi óvodaépületben is. Ezentúl az egyébként is szerény felszerelés jelentős része elpusztult. Pedig az óvodákra nagy szükség volt. Egy 1945 október 15-i felmérés szerint az 1939. július 1. és 1942. június 30. között született (tehát 1945-ben 3—6 éves) gyermekek száma a városban 589 volt, s ebből mintegy 400—440 járt óvodába. A felekezeti óvodák helyreállítása részben a szülők segítségével, részben állami támogatással — ha részlegesen is, de — hamarosan megtörtént. A Bottyán János úti és a Ko105