Esztergom 1945–1975 (Tanulmányok és bibliográfia Esztergom felszabadulás utáni történetéből)

V. A MŰVELŐDÉSÜGY HÁROM ÉVTIZEDE (Nagyfalusi Tibor és Szóda Ferenc) - Esztergom iskolaváros (Sz. F.) - (Óvodák (104), Általános iskolák (110), Szakmunkásképzés (117), Középiskolák (123), Állami Zeneiskola (131), Felnőttoktatás (133), Felsőoktatási intézmények (136).)

lozsvári úti óvoda helyreállítása azonban még sokáig váratott magára. Ez a körülmény az üzemeltethető óvodák zsúfoltságát vonta maga után. A vízivárosi óvodát pl. a háborút megelőző évek 80—90-es létszámával szemben 120 gyermek látogatta. A szentgyörmezői óvodában egy csoportban 55 gyermek nyert elhelyezést. Az óvodás kor alsó határa sem volt egyértelműen meghatározott. Egy nagyobb gyermek akár kétéves testvérét is magával vihette,ha az szobatiszta volt. Nem változott a foglalkoztatás módja sem, de a magas létszámok miatt egyelőre ez nem is volt lehetséges. Fő feladat volt a gyermekek megőrzése, gondozása, amíg a szülők a háború okozta romok eltakarításán fáradoztak. Intézményes étkeztetés továbbra sem volt. A gyermekek délben a magukkal hozott élelmet fogyasztották el, vagy hazamentek ebédelni. Fektetők hiányában a kicsinyek ebéd után az asztalra támaszkodva, fejüket kezükre hajtva bóbiskoltak. 1946 tavaszán befejeződött a Kolozsvári úti óvoda helyreállítása és az óvoda 1 csoportban, egy óvónő vezetésével, 50 gyermek részére megnyitotta kapuit. 1948-ban a város helyreállíttatta a Bottyán úti óvodát is. 1948-ban az óvodákat is államosították. Az államosítás során az óvodák nevét megváltoztatták. Aszerint különböztették meg, hogy az óvoda mely utcában működött. így lett a társulási óvodából Bottyán János utcai; a szt. Anna zárdai óvodából Kiss János utcai; a szentgyörgymezői óvodából Palkovich utcai; a vízivárosi óvodából Övoda utcai; a Szent Szív Otthonból Petőfi utcai; a Keresztény Szeretet Napközi Otthonból Ifjúmunkás utcai; a Szt. István-városi óvodából Kolozsvári úti óvoda. Ezzel tulajdonképpen kialakult a város állami óvodáinak jelenlegi hálózata. Miután a város hét óvodájából öt óvodában szerzetes óvónők működtek, s a világi óvónői ellátottság az államosítással előállott szükségleteket korántsem tudta kielégíteni, ennek következménye volt többek között, hogy a Kiss János utcai óvodát — amely fennállása óta két csoportos volt — egycsoportossá fejlesztették vissza. 1949-ben megkezdődött az óvodák átszervezése napköziotthonos óvodákká. Elsőnek a Bottyán János úti óvoda átszervezésére került sor, ahol 50 gyermek számára biztosítottak étkezést. A tárgyi feltételek azonban a gyermekek egésznapos ellátásához nem voltak megfelelőek az óvodákban. Elsősorban a fektetők hiánya okozott gondot. A tanács csak 1951-ben tudott fedezetet biztosítani azok beszerzésére. 106