Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - II. Esztergom sz. kir. város újjászületése és szervezkedése
25 fele ájtatos czélokra, fele pedig a megye szükségleteire fordittatik. A szegények annyiszor-mennyiszer káromkodnak — megbotoztatnak. Az 1700. decz. 30-án tartotf megyegyülés ez érdemben oly határozatot hozott, hogy a ki ördögadta és teremtettével káromkodik, 12 lapát-ütést kapjon ; másodízben 24, harmadízben pedig 36-ot. Ezt a büntetést egyébiránt 4, illetőleg 8 vagy 12 frt lefizetésével meg is válthatja. Az esztergomi érsek, káptalan, a Pálffy grófok és Nedeczky Sándor a kard- vagy pallosjogot is gyakorolták jobbágyaik felett. Nedeczky S. e jogát 1712. febr. 15-én hirdette ki Esztergommegye, midőn kimutatta Földessy Jánestól való egyenes leszármazását. 1) E'jogot Földessy János és Máté, mint Lábatlan földesurai, II. Ulászlótól nyerték 1515-ben. E szerint Földessy J. és Máté valamint utódai — összes meglevő s utóbb szerzendő birtokaik területén akasztófákat, , kerekeket, karókat és egyéb kinzó eszközöket állíthattak fel; a tolvajokat, latrokat, éjjeli rablókat, gyujtogatókat, gyilkosokat, varázslókat és bármiféle más gonosztevőket letartóztathatják s azokat a törvény alapján halálra Ítélhetik, az Ítéletet végre is hajthatják azaz kötélhalál-, kerékbetörés-, lenyakazás-, élve eltemetéssel sújthatják vagy másnemű büntetésekkel is kihágásaik és bűneik természetéhez Ivépest, úgy a mint ez az országban szokásos. 2) A Pálffyak birtoka (Bátorkészi stb.) zálogképen 1712-ben gr. Károlyi Sándor kezére jutott ; a Pálffyak a kardjogot is reáruházták. Bottyán János, a korábbi zálogbirtokos e jogot nem gyakorolta. II. Esztergom város daraboltsága és napjainkig tartó visszás helyzete a történelmi múltban gyökeredzik. Mig a mai Esztergom sz. kir. város külömböző birtokosok kezében (királyi, káptalani s villa latinorum) levő területének lakói már a XIII. század végén egységes egészszé olvadnak s a Róbert királytól (1326) kapott Kováchy helység (a jelenlegi városi határ délkeleti része) lakosságával hatóságilag is összeforr: addig Szt. Tamás, melynek földesura a káptalan, Víziváros és Szt. Györgymező, mely a várral együtt érseki, birtok voít a hódoltság korát megelőző időkben, e földesúri jog alapján a hódoltság megszűntével is megőrzik különállásukat. Kezdetben, — tehát az átmenet korában — tényleg a várparancsnok a' helyzet ura. A birtokrendezés, letelepítés stb. terén ő intézkedik s úgy az érsek, mint a káptalan praefectusa a szomszédos mezővárosok területén nem képesek teljesen érvényesíteni földesuraik jogait. A Vár teljesen, a ViAvaros pedig, mely ez időben Belvárosnak neveztetett s a Várral együtt erődített hely volt, (a mai kápt. könyvtártól a gépgyárig terjedett,) s a mult század közepéig « ') Esztergomm. ltár. fasc. I. nr. 3. 2) Nedeczky Gáspár: A Nedeczky család 303 1.
