Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - II. Esztergom sz. kir. város újjászületése és szervezkedése
2.6 jó részben a kat. hatóság alá tartozott. E Belvárostól az Esztergom kir. város Lőrincz kapujáig terjedő dunaparti rész és a Hévviz-tó környéke üresen állott; a Szt. Tamáshegy aljában zsidók, ráczok ds magyar katonák települtek le. E Szt. Tamáshegy déli aljában megalakul az egy utczából álló Sember falu, mely magában foglalta a mai kápt. házat s utóbb teljesen összeolvadt Szt. Tamással; a hegy tetején állott erődöt már 1683-ban teljesen lerombolták. A kir. város is már a XVII. század folyamában elvesztette erődített város jellegét ; habár árkai s részben falai is még fentállottak. A mint a megyei hatóság alá tartozó s külön birája s földesúri hatósága alatt élő Víziváros, úgy Szt. Györgymező, Szt. Tamás és Sember lakossága is majdnem teljesen uj telepelőkből alakul. Csekély számú rácz- és zsidóelem marad hátra a török < hódoltság korából; mert a török lakosság teljesen elköltözött. Sajnos, hogy Esztergom kir. város levéltára (1700-ig) az átélt viharos idők folyamában teljesen elpusztult. A szórványosan található adatokból azonban annyi mégis kiviláglik, hogy a város eredeti határát és hatósági körét 1326-ban a város árkán kivül csak Kováchy helység (villa, majd praedium, a mai délkeleti határ), a mai kenderes (Szt. Egyed templomának földje 1) s ettől lefelé az angyalhidig terjedő földterület képezte. Szt. Pál helység (az angyalhid, dorogi ut és a kir. város között) Esztergom külvárosa volt. 2) A Lázár-lovagok földje, a pénzverők helysége (a szőlők és" doroghi ut között), továbbá Szt. Király, a János-lovagok egykori birtoka és helysége, 3) mind elpusztult a XVI. század első felében. Lakói szétfutottak vagy az erődített kir. város falai mögé menekültek s határuk is összeolvadt a kir. város határával. # Esztergom kir. város lakossága is — mint a szomszéd részeké — a XVII. század végén teljesen megujult. A török hódoltság korában ide települt rácz lakosság száma is nagyon megfogyatkozott. Az elszegényedett nemesség, és őrségbeli magyar katonaság, a külömböző helyekről ide szökött jobbágyok, magyar és német iparos települőkből álló uj lakossága nem ismerte a város régi jog- és birtokviszonyait. Bottyán a m. kir. udv. cancellariához fordul panaszával, mely szerint az időszerint való városbíró (1696), valamint a tanács nagyobb része s Esztergom kir. város egyéb lakosai is az ő szökevény jobbágyai (Bátorkeszi- és Köbölkutról, miket a gr'. Pálffy családtól zálogjogon bírt). A cancellaria tehát felhívja a várost, hogy vagy bírja reá e lakosokat az elhagyott földesúri területre való visszaköltözésre, vagy pedig egyezzenek ki valamikép földesurukkal (Bottyánnal), nehogy a törvény szigorával kelljen ellenükben eljárni. 4) j« A török 1526, 1529, 1532-ben elpusztította és felégette a Duna jobb partján Magy. Sión III. 858 1. J)»Mon. Eccl. Strig. I. 600. 3) Magy. Sión III. k. 219 1. ') Archívum Rakoczianum IX. k. 31 1.
