Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Harmadik fejezet. Függelék a lakossági és árviszonyok, továbbá a czéhek történetéhez - II.Függelék - B) Az ifju-czéhek vagy legény társulatok szabályai

311 nitő szokások dívtak, pl. gyalulás, prédikálás, ráspolás, őrletés, keresztelés, szokatlan öltönyökben való megjelenés; az utczákon ide-oda vezetgették, küldözgették őket; sajátságos czéhbeköszöntéseikhez oly szorosan ragaszkodtak, hogy az, a ki a ruha levetésében vétett a szokás ellen, vagy a köszöntésben csak egy betűt is elhibázott, azonnal pénzbirságra Ítélték vagy tovább kelle vándorolnia vagy vissza kelle térnie előbbi helyére, a honnét kiindult volt, hogy jobban elsajátítsa a beköszöntési formulát. A hétfői nyugnap is erősen dívott. A kor szokásainak megfelelőleg a legények is kardot viseltek. A vörös- és fehér-tímárokat a kutyabőrök feldolgozása miatt becsteleneknek tartották a többi iparosok részéről. Kutya vagy macska agyonütése, dobása vagy vizbefojtása, valamely dögtest megérintése s effélék az illetőre a becstelenség bélyegét sütötték a többség szemében, úgyannyira, hogy gyöpmester is meggyalázhatta az ilyeneket, és pedig mindaddig, mig csak e meggyalázás alól magukat bizonyos pénzösszeggel meg nem váltották. Hasonlólag becsteleneknek tartattak azok is, a kik tudatlanságból vagy észrevétlenül együtt iddogáltak ily peczérekkel, velők kocsiztak, jártak-keltek ; vagy ha valamelyik közülök azok felesége vagy gyermekeik koporsóját mint halottvivő hordozta, vagy csak jelen is volt a temetési szertartásnál; becstelenek a kik öngyilkosokat lemetszenek (t. i. a kötelet), fölemelnek s a sirba visznek. Továbbá azok is, a kik háború vagy ragály idejében peczér hiányában vagy máskülömben is nagy marhavész idejében az elhullott marhákat az istállókból kiviszik s eltakarítják; ugyancsak a posztósoknak sőt még gyermekeiknek is a döggyapju felhasználása miatt számos keserűséget okoztak a többiek. A rosszul körvonalozott s nem országos szabású terv keretében adott jogok, azon merev válaszfal, melyet rokon természetű iparosfoglalkozások között vontak — szükségkép súrlódásokra, egyenetlenségre vezettek s csak zsibbasztólag hatottak a közérdek: az ipar fejlődésére. Szokás volt a mesterembereknél, hogy az egyik mester által elvállalt s megkezdett munkát a másik nem fogadta el folytatás végett s különösen a fürdősök és sebészek vonakodtak a más által megkezdett sebkötözést átvenni. A fürdősök és borbélyok a kínpadon összegyötört bűnösök gyógykezeléseért gúnytárgyai voltak. Megtörtént, hogy egyes czéhek a szülők által elkövetett vétség miatt ártatlan gyermekeket is kizárni törekedtek a mesterképességi jogból. A kovács vagy lakatos által készített s esetleg készen vett iparczikket egy más mester vonakodott fölverni (pl. lakatot, patkót stb.). Ezekhez járul az árumonopolium; megegyeztek egymásközt az árak minimumára nézve s igy minden versenyt kizárva, csak saját érdekeiket hajhászták s a közönség kénytelen volt megfizetni magasra felcsigázott áraikat. A vád alá helyezett, de a kínpad kiállása vagy más uton a törvényszék által fölmentett iparost nem akarták többé czéhükben megtűrni; puszta gyanú alapján vagy a kiállott büntetések után erkölcsileg rehabilitált egyéneket, sőt czéheket is örökre becsteleneknek tartottak. Némely helyen már a nős egyéneknek egyáltalán lehetetlenné tették, hogy mesterekké lehessenek ; nőtleneknek pedig a remeklés után mindaddig nem engedték meg az üzlet megnyitását