Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - II. Esztergom utolsó ostroma és a felkelés hanyatlása. A szathmári béke (1711)

218 élvezetét adományozta Bottyánnak (okt. 1.); továbbá elrendelte az általa elő­legezett zsoldnak kifizetését is 5000 frt erejéig. 1) Utóbb elfogott emberei is visszanyerték szabadságukat. Bottyán erre ismét visszatért s ismét buzgón szolgálja a felkelés ügyét, melynek vezérlő egyéniségeihez külömben is rokoni és baráti benső kapcsok fűzték. Második neje után rokona lett Bercsényi tábornagynak, gr. Károlyi Sándor tábornagygyal pedig atya- és fiúi viszony jött létre. Károlyi apjának nevezi Bottyánt, ez pedig fiának mondja Károlyit. Bottyán okt. 18-án már újra Újváron tartózkodott, hol a fenyegető ost­rom esetére a vár tartós élelmeztetése és egyéb mindennemű felszerelésével foglalkozott; mert Nyitra eleste után méltán tarthattak attól, hogy az ellenség Érsekújvárt veszi ostrom alá. Komáromból Esztergom alá már lehozták a hidast (hidfőhajó) és repülőhidat, hogy a német sereg Viskről átjöhessen ; majd pe­dig (1709) állandó hidat kötöttek át a Dunán 2) s azokat, kiket a túlsó félen a katonáskodásra alkalmasoknak találtak, összefogdosták, hogy a birodalmi se­reghez vigyék. A császári seregnek ez évben ismét az embertelen és kegyetlen hajla­mairól hírhedtté vált gr. Heister Sibert, győri főkapitány volt teljhatalmú fő­vezére. Minthogy a kuruczok zöme a hirdetett amnestia daczára sem tért hű­ségre, nyilt levélben adja tudtára Bottyánnak (1708. nov. 5.), hogy ezentúl mindazon portyázókat, a kik rabolnak, fosztogatnak vagy gyújtogatnak, fel­kötteti vagy karóba huzatja. S hogy ez nem üres fenyegetés, egyelőre be is bi­zonyítja azzal, hogy 4 kurucz katonát, kik Gerencsér faluból (Nyitra mellett) ökröket hajtottak el s a falu bíráját is magukkal vitték, azonfelül pedig a ka­tonák málhás szekereire is reátörtek, — megcsonkított orral és levágott fülek­kel küldte be Újvárba. Magát a főbünöst, t. i. Vak Bottyánt pedig elfogatása esetében máglyahalállal fenyegeti. Ily módon reményli, hogy a felkelők végre észre térnek és hűségre fognak hajolni. Bercsényi rendeletére Szluha Ferencz, az újvári főhadbiztos adta meg a megsemmisítő választ Heister kegyetlen fenyegetéseire. A magyar nép iránt engesztelhetlen gyűlölettől vezérlett zsarnoknak, a ki minden szerződésen (car­tell), emberiességen túl téve magát — önmaga helyett másokat gyaláz és vá­dol, — midőn harczoló ellenfeleire a gonosztevők bélyegét akarja sütni s ehez képest is fenyegetődzik levelében, — tudtára adja, hogy a szövetséges karok és rendek a megtorlás jogát szintén hasonló módon fogják gyakorolni a csá­száriakkal szemben. Ők is két-, sőt háromszorosan fogják viszonozni ez eljá­rást még pedig előkelő egyéniségeken. Heister tábornagy, ki máglyával fenye­geti Bottyánt s őt főbünösnek bélyegzi, vegye tudomásul, hogy e hóhérhoz ') De még 1709. jun. 26-án is többször panaszkodik, hogy mult évi költségei még most sin­csenek megtérítve; ennek daczára ujabban is 2000 frtot adott kölcsön a fejedelemnek. A. R. IX. köt. 677. 1. s) U. o. VI. köt. 144. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom