Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - II. Esztergom utolsó ostroma és a felkelés hanyatlása. A szathmári béke (1711)

219 illő Ítéletét voltaképen saját vérrokonára, a kuruczok fogságában levő gr. Heis­ter Miksára mondotta ki. Külömben is Heister Sibert tábornagynak nincs oka a fenhéjázónak szerepét játszani; mert a legnagyobb vadállat is sokszor már igen kis férgek eledelévé lett. Csak nyugta után kell dicsérni a napot. Az igazságos Isten sújtó keze már nem egy gőgös tábornokot ért utol s nem le­hetetlen, hogy maga Heister Sibert is még testvére sorsára juthat és Bottyán kezeibe kerülhet, ki azután ő rajta foganatosíthatja ama gonosz ítéletet stb. 1) E választ szintén megcsonkított németek vitték el Heisterhez. Bercsényi (fővezér és tábornagy) 1708. nov. 13-án kelt utasítása szerint Bottyán mint Újvárban székelő vezénylő tábornok — Újvártól egész Szebe­lébig terjedő vonalban — ezredenkint helyezte el hadtestét. Feladata első sorban Érsekújvár megvédelmezése. A pénzügy szintén egyik Achilles sarka volt a felkelésnek. Az arany és ezüst pénz hiánya, a rézpénz elértéktelenedése következtében Bottyán ismétel­ten kényszerrendszabályokra akarja birni a fejedelmet. A mióta a szintén szo­rult viszonyok közé jutott franczia király beszüntette a pénzsegélyt, azóta a pénzhiány még érezhetőbbé vált. Bottyán tehát azt indítványozta, hogy a ve­szélyben forgó haza megmentésére adja oda kiki — hite szerint — a maga pénzé­nek tizedrészét — a hadak zsoldjára. Ő lesz a legelső, ki odaadja a magáéból. 2) Eközben a bécsi udvar is belátta, hogy Heister brutális fenyegetése csak ujabb lángokra fogja lobbantani a felkelés hamvadó tüzét. I. József király te­hát a fenyegetés és rémités helyett a megnyerés eszközeihez nyúlt s Ocskay példájára épitve — az árulásra való felhivás iiszkét veti a felkelők táborába. 1708. decz. 4-én kelt kegyelmi levelében 8) arra való hivatkozással, hogy Bottyán, megbánván elpártolását, hajlandó visszatérni a király hűségére s ez érdemben alázatosan folyamodott is hozzá, ennélfogva a király a vele született kegyel­mességből úgy személyére mint összes vagyonára, még elveszett ingatlanaira nézve is teljes királyi kegyelméről és bünbocsánatáról biztosítja, ha újra hű­séget esküszik és elhagyja a felkelők pártját. Ez esetben még a hadseregben is — ha úgy akarja — megfelelő rangot fog kapni; azonfelül e királyi ke­gyelmét mindazokra is hasonló mértékben kiterjeszti, kik esetleg Bottyánnal együtt vissza fognak térni a király hűségére. A Bottyán megnyerését czélzó kísérlet azonban kudarczot vallott. A kir. oklevél szavain kivül nincs is semmi más-féle bizonyítékunk a mellett, hogy Bottyán valóban a király kegyelméért folyamodott volna. Az áruló tehát meg­bizhatlan Ocskay sugdosott és terjesztett ilyes híreket róla. De bármint legyen is a dolog, annyi tény, hogy Bottyán nem élt e kegyelemlevéllel; sőt hűsége jeléül bemutatta a fejedelemnek s utóbb az egri káptalannál — mint hiteles helynél — letéteményezte. ») A. R. IX. köt. 551-554. 1. !) U. o. IX. köt. 559. 1. 3) U. o. IX. köt. 561—563. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom