Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - II. Esztergom utolsó ostroma és a felkelés hanyatlása. A szathmári béke (1711)

217 az ő engedelmével járt Esztergomban; sőt midőn onnét kijött, erősen hangoztatta, hogy elfogatja. Midőn aztán Bercsényi azt el is rendelte, fogoly tisztjének ismét hatalmasan pártját fogta. Rákóczy villáma, gr. Bercsényi véleménye szerint Bottyán pusztán jószágainak megmentése érdekében űzte e kettős játékot; mert mindeddig hűségesen, anyagi támogatással is szolgálta a felkelés ügyét. „Micsuda consternatus, megiedt ember volt az Ocskay hirin, mikint sürgette sirva persecutióját, micsuda zelussal tette le az uj hitet és készségét declarálta mindenfelé."

1) Ennélfogva azt hiszi, hogy a félelem és remény között ingadozó Bottyánt nem kell félteni, mig bizhatik a felkelés sikerében. Jövőjét valamely módon mindenesetre biztosítani törekszik. Ha Érsekújvár is elesik és a béke vagy külső segítség késik, összes javait veszti, pedig másutt nincsenek fekvő jószágai.-) Bercsényi az ügy érdekében olykép intézkedett, hogy segély sürgetése czimén — maga helyett — a fejedelemhez (Szerencsre) küldötte a beteges Botytyánt, a ki külömben maga is érezte, hogy már kevésbbé biznak hűségében. A küldetésre örömmel vállalkozott. Bercsényi a fejedelemet arra kérte, hogy öntsön lelket Bottyánba és erősítse meg kitartásában vagy pediglen büntesse meg." Külömben azt hiszi, hogy a külsegélyre vonatkozó biztatással és jószágadománynyal Bottyánt továbbra is meg lehet nyerni a fölkelés ügyének. Ajánlja tehát, hogy Szirmai jószágából adjon neki valami jelentékenyebb részt, hogy nejét oda szállíthassa. Bercsényi saját lovait s könnyű hintaját engedte át Bottyánnak, hogy mielőbb a fejedelemhez juthasson. Mikor útra kelt, mostoha fia s többi háznépe sirva marasztották, hogy ne menjen, mert börtönbe vetik, mint a papot és tiszttartót. Bercsényi tőle telhetőleg igyekezett őket megnyugtatni, hogy ne féljenek s tartsák őt rossz embernek, ha azt hiszik, hogy börtön várakozik Bottyánra. Mert hiszen ha elakarná fogatni, azt most is megtehetné; ha tehát bajtól tart, inkább ne is menjen. Bottyán erre megindult a fejedelemhez, hogy legalább segélyt hozzon s bátran megmondja- véleményét a fejedelem előtt. Bottyán kívánságára Bercsényi tanuképen s egyúttal titkos ellenőrzésére Dávid Zsigmondot adta melléje utitársul néhány dragonyos kíséretében. Bottyán mostoha fiát és szolgáját illetőleg (a ki bejárt Esztergomba), kikről nem tudja, mennyiben bűnrészesek, de igen megzavarodtak, az eljárást a fejedelem bölcs tetszésére bizza. Bottyán rendbe hozta ügyét a fejedelemnél, ki őt, mint úgyis csekélyszámú tehetségesebb tábornokai egyikét —- nem nélkülözhette; következőleg érdekében is állott inkább szorosabban magához vonni Bottyánt. Ehez képest Bottyán neje, háznépe, lábas jószágának stb. biztonságba helyezhetése végett a Szirmaiak birtokából Pazdics és a lazonyi majorság (Zemplénben) haszon]) U. o. 203. 1. *) Bátorkeszi, Köbölkút, Kis-Ujfalu, Nagy-Bény és Kis-Gyarmat, Csuda, Leánd, Béla, Gyiva, Kéménd, Csata, Madar és Szt. Péter mind az ő falvai és pusztái voltak s Esztergom, Komárom és Érsekújvár között feküdtek.