Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - II. Esztergom utolsó ostroma és a felkelés hanyatlása. A szathmári béke (1711)
209 — Vízivárost Bottyán kezére akarta játszani. Újvári az 1705. évi meghiusult támadás után a vízivárosi zárdából elmenekült és Bottyán tábori káplánja, halála után pedig özvegyének udvari papja lett. Slavniczai Sándor László már 1704 elején a felkelők soraiban harczol; karabélyos kapitány és gr. Bercsényi Mikós főhadsegéde. 1) Esztergommegye 1706 óta nem vált többé valamely kiválóbb hadiesemény színhelyévé; a portyázások azonban mindkét részről 1707-ben is javában folytak ; tehát a lakosság helyzete állandóan szánalmasnak mondható. Lelket önteni az ingadozókba, megvédelmezni az ellenfél részéről fenyegetett lakosságot és lehető károkat okozni az ellenfélnek: közös jellemvonását képezik e kölcsönös portyázásoknak. Egy ily alkalommal (1707. okt.) az esztergomi őrség portyázó része kemény vereséget szenvedett; Jaksics Illés, a kegyetlenségeiről hírhedtté vált esztergomi sajkás kapitány, kit közönségesen csak Rácz lliának neveztek, újra a kuruczok fogságába esett. Vörös tafota-selyemből készült s a szélén tenyérnyi zöld szegélylyel ellátott és fecskefark alakban végződő zászlóját maiglan a helybeli görögkeleti hitközség templomában őrzik. 2) Minthogy Ilia első elfogatása alkalmával hitére fogadta, hogy soha sem fog többé fegyvert a kuruczok ellen és Szerbiába költözik — ennélfogva Bottyán felhívta 3) az érsekújvári praefectust, Szluha Ferenczet, ki egyúttal rabkicserélő biztos is volt, hogy az istentelen Iliát „szorosan vasban, bilincsben tartassa, csigáztassa (kínoztassa) ... és akármely vakon ki ne adja . . . hadd szenvedjen a kutya, mert gonosz a szegénységre." A folytonos portyázások egyik kiváló czélja és feladata volt a hírszerzés is, azaz hogy „nyelvet" fogjanak, a kitől az ellenfél tervei, tartózkodása és számereje felől tudósítást reméltek. A ki tehát pl. a városon kivül mutatkozni mert, mindig azon veszélyben forgott, hogy a lappangó kuruczok elfogják és magukkal hurczolják. Esztergom vidéke a kuruczoknak már csak puszta kénytelenségből is meghódolt; de ép e miatt aztán a labanczok pusztításainak is folyton ki volt téve s különösen sokat volt kénytelen szenvedni Ilia és rácz katonasága részéről. így történt, hogy a kir. városiak is alig művelhették földjeiket, szőleiket; ezek megmunkálhatása érdekében a lakosság kezdetben a *) (A. R. VIII. 66. 1., VI. 428. 1.) Egy Palkovics Ferencz 1702. okt. 2-án Esztergommegye aljegyzője volt. Valljon azonos-e Rákóczy azon főhadbiztosával, kit Heister Győrött harmadmagával kivégeztetett (1710. jan. 18.), hogy megtorolja Ocskay Lászlónak a kuruczok által történt kivégeztetését, — nem sikerült kinyomoznunk. Esztergommegyében a felkelés alatt és után többé nem szerepel. (V. ö. Thaly K. Ocskay László 784. 1.) — Sándor Menyhért alispán és cs. alezredes további szerepléséről (1706 után) sincs biztos tudomásunk. Az ónodi gyűlésen felállított „Törvényttevő országtábla" kinevezett birái között egy Sándor Menyhért is olvasható. (Horváth M. Magy. Tört. 6. köt. 1872., 489. 1.) Azonossága azonban be nem bizonyítható. Utóbb (1710) ismét mint alispán szerepel, sőt bárói rangot nyer. Öcscse, Sándor Mihály, labanczpárti volt és állandóan Esztergomban tartózkodott, épugy mint Nedeczky Mihály, Sándor öcscse is. !) A golyóktól átlyuggatott zászló eredetileg 1635-ből való, ha felirata hiteles. E szerint Ilia 1701 óta szerepelt mint főkapitány. a) A. R. IX. k. 437. 1. 13
