Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - II. Esztergom utolsó ostroma és a felkelés hanyatlása. A szathmári béke (1711)
210 maga pénzén fizetett német őrséget (a várból) volt kénytelen tartani a szőlőhegyekben ; utóbb pedig a kuruczok gazdasági bizottságával kötött alku szerint pénzül váltotta meg a szüretelés biztonságát és határának békés birtoklását. 1707-ben pl. 600 frtot fizettek s ez összeget Csornára vitték az ott táborozó Bottyán után, ki 1708-ban már csak 800 frt lefizetése fejében biztosítja a kir. városiakat további védelméről és egész határuk szabad használhatásáról. 1) A belső- azaz vízivárosiaktól, mert a katonasággal együtt laktak, Bottyán megtagadta szőleik és határuk szabad mivelhetését. Ha mégis művelték határukat, csak jó szerencséjükre tehették. Azok azonban, a kik a kir. városba tették át lakásukat, épugy mint a kir. városiak — teljes biztonságban mivelhették földjeiket. A Dunántúl táborozó Bottyán 1707 elején másodízben is nősült. Neje, a fiatal gr. Forgách Júlia, majd mellette, majd Bátorkeszin fekvő kastélyában tartózkodott. Összeköttetése érdekében Bottyán ismételve (szept.) felhívta a Vág vonalát őrző Eszterházyt, hogy a karvai dunai átkelőt állítsa ismét helyre, hogy a rabokat Újvárba lehessen küldeni s az átkelés egyáltalán lehetővé tétessék. Eszterházy engedelmével hajlandó volna inkább saját hajdúiból helyezni őrséget Karvához. 2) így történt, hogy Bottyán „haramia-formában" néhány száz hajdút helyezett el a Karvával szemközt fekvő hegyekben, mig Eszterházy dragonyosokat rendelt a karvai rév őrizetére. Mindezen és egyéb okai miatt Eszterházy 3) keményen megtámadta a Pápán időző Bottyánt s arról vádolja, hogy a haza érdekeinek mellőzésével csak a maga javát üzi-füzi. Bottyán erre Bercsényinél tiltakozik e támadás miatt; azzal menti magát, hogy a beállott időváltozás miatt sokat szenved s nagy dagadásai miatt alig tud lábaira állani. Hivatkozik érdemeire s végül lemond sok ügy gyei-bajjal járó dunántúli vezéri tisztéről (okt. 21.); de kijelenti, hogy kész utolsó csepp véréig szolgálni édes hazáját. Majd okt. 27-én ismét kéri felmentetését. Bottyán végre 1707. decz. 27-én Sümeghen a dunántúli hadak vezényletét Eszterházy Antalnak adta át, mig ő maga a Vág vonalának védelmét vette át. Rákóczy t. i. az egész országot 5 főkapitányságra osztotta; ezek egyike még pedig a legjelentősebb volt az érsekújvári. Mert Érsekújvár e felkelés folyamában majdnem egészen oly szerepet játszott, mint Komárom vára 1848—49-ben. Bottyán tehát mint vezénylő tábornok szerepel a Nyitra vidékétől egész Érsekújvárig és Esztergomig terjedő vonalon. Hiressé vált s jól rendezett lovas ezredét a Dunántúl hagyta, illetőleg felcserélte Eszterházy Dániel Újvár vidékén fekvő ezredével és csak kedves testőrszázadát hozta magával. (Bottyán rangja ez időszerint: mezei tábornok főstrázsamester.) Mint tábornoknak rendes fizetése havonkint 480 frt s 120 ember és ló számára való fizetés és tartás *) E mellett azonban egyes kóborlók még mindig elég bajt okoztak. 2) A. R. IX. köt. 424. 1. 8) A. R. u. o. 439. I. okt.
