Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - II. Esztergom utolsó ostroma és a felkelés hanyatlása. A szathmári béke (1711)
202 Forgách egész diversiója nem fog használni s előre is jelzi, hogy Forgách vissza fog hivatni, mert a császáriak Esztergommal együtt megveszik az egész túlparti földet. 1) * Rákóczy e rendelkezések után karabélyos lovasaival megindult Kassa felmentésére, hová a gyalogságot már előbb útnak indította volt. Azonban alig távozott, máris hirét vette, hogy az ellenség a szentkereszti sánczokat (csütörtökön) megszállotta; pénteken éjjel 4 üteget állított fel egész szabályszerűen s virradóra tíz ágyúval lövetni kezdte a sánczokat, ugy hogy a Gyerken táborozó fejedelemig (szept. 28.) is elhallatszottak a kemény lövések. A fejedelemnek Bercsényihez intézett tudósitása szerint Chassant és az őrség keményen tartották magukat; a dunai közlekedés szabad lévén, a kuruczok minden szükséglettel támogatták az őrséget. Mig Pálfi gróf ezen sáncz-erőditéseket magánál Esztergomnál is erősebbnek itélte, addig a fejedelem nézete szerint a sánczok hosszabb ideig tartó ellenállást nem fejthetnek ki. Minthogy az ellenségnek e sánczok kiostromlásával más czélja nem lehet, mint Esztergom ostroma s a fejedelem attól fél, hogy „kettőhöz kapván, semmi operatióra rá nem érkezem" s mire Kassára érne, annak vagy nem leszen már szüksége segítségre vagy késő lesz: ennélfogva megállítja és visszafordítja seregét. A gyalogság úgyis csak két „marsúnyi földre" volt Esztergomtól; a fejedelem maga pedig podgyászát Csalamján hagyván — egész csendben szintén visszatér, s az ellenség táborát az innenső partról akarja megfigyelni. Azon vérmes reményben ringatja magát, hogy ha a rábaközi hadakkal együtt működhetik, Isten kegyelméből kemény próbát tétet az ellenségen, melynek táborában mindössze csak 22 század lovasság és 6 zászlóalj német gyalogság van a 2000 ráczon kivül. A fejedelem olykép intézkedett, hogy mindezt 4 nap alatt elvégezhesse s azután Bercsényi hadával egyesülhessen. A fejedelem azonban keserűen csalódott; mert Starhemberg már szept. 28-án elfoglalta a szentkereszti sánczokat, melyek őrségét (1300 ember) magyarok és németek képezték. Néhány órával a sáncz elveszte előtt — Érsekújvárról Lóczi hajdúiból 2) 200 ember vonult a sánczokba; ezek közöl csak 10 szabadult meg, ki „sebes, ki mezítelen, része hajón, része fasinán, némely pedig az anyja övedzőjével áttalverekedvén az Dunán." A császári táborból is szöktek és ezek a történtek lefolyását ugy adták elő, hogy a mikor a német az ostromra megindult, a hajdúk a magas hegyen levő sánczocskából (redoute) kiszaladtak s ezzel felbátorították a németeket, kik erre egyenesen a másik, külső sáncznak mentek; itt is azonnal vagy 30 gránátos kiugrott és hozzájuk A. R. V. kör. 279. 1. 2) Ezek szept. közepe táján Érsekújváron Náray hajdúival összevesztek és kardra kelvén annyira jutottak, hogy közöttük feles sebes esett. Rákóczy Gyürki Pált küldte oda, hogy keresse ki a vétkeseket és rögtön lövesse őket agyon — oly szigorúsággal, hogy már egyszer valahára annak a Lóczinak fene hada megzaboláztassék ! (A. R. I. 628. 1.)
