Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - I. II. Rákóczy Ferencz felkelésének okai; a felkelés első éveinek fejleményei megyénk területén.
168 sátor között padsor futott végig, melyen háttal a hajó orrának, a hajó mindkét oldala hosszában — az evező legénység olykép foglalt helyet, hogy a hajó közepe egy vagy két sor hadakozó fegyveres részére szabadon maradt. Mikor az evező legénység elfáradt, a parancsnok vezénylő szavára helyet cserélt a fegyveresekkel, kik letevén fegyvereiket — az evezők mellé ültek s ütemre kezelték az evezőlapátot. E naszádok és sajkák közt is voltak kisebbek-nagyobbak; olyanok is, melyeknek hosszoldalai lőrésekkel voltak ellátva s taraczkokkal megrakva. Egy német leiró szerint (1697) voltak oly sajkák, melyek elején egy rövid ágyú (fél-carthaun), hátul pedig taraczk volt alkalmazva. Egyegy ily sajkának 8 evezője volt s mindegyik evező szolgálatára 3 ember volt alkalmazva. Kedvező szél esetében latin vitorlát is használtak. 1) E hajóhad oly fontos szolgálatokat teljesített, hogy a szathmári béke után is fentartatott. A hajóhad törzshelye Komárom, hol 6 század, Esztergom és Győr, hol állandóan 2—2 század sajkás állott fegyver alatt. A Dunán való átcsapásoknak épen az esztergomi hajdúk voltak legügyesebb mesterei. Ha Rákóczynak sikerült volna ezekből állítani össze egy jól felszerelt dunai hajóhadat, ez esetben a dunavidéki hadjáratok is dicsőbb eredménynyel végződtek volna. Ez azonban nem sikerült s igy e hajóhad hiányát s a vele járó hátrányokat sokszor kelle tapasztalniok a Dunamellékén működő kurucz tábornokoknak. Rákóczy a Dunántúllal való összeköttetése s a Felső-Duna mellékén szándokolt támadó fellépésének lehetősége érdekében Bottyánt oda utasította, hogy elegendő számú sajkát készíttessen és szereljen fel kellően a Duna csallóközi része és a Vág-vonal biztosítására. A mint a németek, úgy a kuruczok is minden vizi járómüvet hatalmukba keríteni vagy legalább elpusztítani igyekeztek. Bercsényi addig mesterkedett, mignem 6 oly hajóra tett szert, melybe 20—25 ember is elfért. Majd 15 ladikot lopott a Dunáról, melyeket a szárazon, — szekereken — vitetett félre, nehogy a csallóközi németek vagy a komáromi rácz sajkások rajtuk üssenek. Rákóczy egyúttal a Dunán való szabadabb mozgás, továbbá a császáriak dunai közlekedésének megakadályozására és hajóik elfogására hidak s parti sánczok építéséről gondoskodik. Bottyán pl. a tavasz nyiltával Paks fölött áthidalja a Dunát s ennek megvédelmezésére felépíti a Bottyán-várat és imsódi sánczokat; ezalatt Bercsényi Karvához szállott ágyukkal és hat hajójával s visszavonulni kényszerité. az átkelést gátló 11 komáromi sajkát. Majd arról tudósítja (1705 apr. 2.) Rákóczyt: „úgy adta Isten, hogy egy hetes-hajó (nagyobb hajó) császár sóját németek és egy sajka kisérvén lefelé, jókor meghozván az porta (t. i. portyázó kémcsapata), kétfelé küldtem az ágyukot, alul-föllyül: megrekedtek ; az ágyulövések alatt behányattam az hajókot, nem várták meg, mind elszaladtak s Isten kézben adta az sajkát, két taraczkocskával együtt és az hajót; azonnal kirakattam az sót belőle. . . . Másik hatos-hajó is van még, kit az sajkások elhadtak, de elsüllyesztették; most vájatom ki, ha megfódozhatnánk." 2) ') V. ö. Dr. Szentklárai Jenő: A dunai hajóhadak története. 1885. 240-326. 1. 2) Thaly Kálmán: Bercsényi levelei Károlyi Sándorhoz, l'est, 1868. 101 — 103. 1.
