Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - I. II. Rákóczy Ferencz felkelésének okai; a felkelés első éveinek fejleményei megyénk területén.
169 Sajkáit és a hajókat utóbb a közeledő Heister elől Újvárba szállíttatta; mig néhány ezer lovasa „Esztergom elein" — a párkányi oldalon „füvellő tábort" ütött. E hadak az Agárdy kapitány vezérlete alatt Köbölkutig nyomult esztergomi portyázó csapat nagyobb részét levágták vagy elfogták. Ugyanígy járt az esztergomi csapatok egy másik része, mely Nádasdival Simontornyáig kalandozott; visszatértében meglepetvén a kuruczok által — szintén kemény vereséget szenvedett. 1) Mig Bottyán Paks körül működött s jun. 23-án Földvár előtt súlyosan megsebesült (a mindig ezrede élén járó tábornok arczán súlyos vágást s oly kemény lövéseket kapott czombjába, hogy sokáig sántított miattok s lábára utóbb is sokat szenvedett), azalatt Zsámboky ezrede Bénynél, Ilosvai kapitány pedig Kéménden tartózkodva őrködött a vidék biztonsága felett. 2) Julius 16 és 17-én maga Rákóczy is Kéménden jártatta táborát. Időközben a Sándor Mennyhért alispán és cs. kir. ezredes alá tartozó s rosszul ellátott esztergomi magyar katonaság is átpártolt a kuruczokhoz, elannyira, hogy 1705. jun. 11-én már csak Agárdy kapitány (de ebben sem igen bizik) és két sajkás csapat maradt mellette. 3) Rákóczy (1705 jul. 11.) odautasitja Bercsényit, hogy az Esztergomból „hüségünkre kijött" s igaz magyar érzelmektől vezérlett vitézlő rend háznépe és cselédségének eltartásáról gondoskodjék a felső vármegyékben. 4) Eközben a sebeiből lábbadozó Bottyánt aug. 1-én ismét Karvánál találjuk, hol Rákóczi a dunai átkelő védelmét bizta reá. A Hatvannál táborozó Károlyi Sándor gróf ismételten feihivta Bottyánt, hogy keljen ki táborából s egyesüljön vele; de Bottyán Rákóczy parancsára hivatkozva — nem mozdult. Kijelentette (aug. 7.), hogy úgysem vihetne magával jelentékeny erőt; mert csak 400 lovas és 300 gyalog katona mellette; a többit a Dunántúlra küldte szerteszét való portyázásra. Ha egyébiránt a fejedelem ugy parancsolja, rögtön kész csatlakozni. Rákóczy egyenes parancsára Bottyán végre megindította táborát, hogy Károlyihoz csatlakozzék. Kéméndi táborából tudósítja (szept. 2.) erről a fejedelmet és védekezik az ellene felhozott vádak ellenében. Ő a fejedelem parancsára maradt itt, nem pedig, hogy 2—3 falut (t. i. saját birtokait) őrizzen; az egész vidékre vigyáznia kellett, mert mikor ideérkezett: az egész Ipoly és Gárammelléke, Esztergom eleje (vidéke) és nagyobbrészt Újvár tája is mind pusztaság volt. Szt. Péteren kivül sehol ép falu nem találtatott. Egyúttal jelenti, hogy ezredéből 2 századot hagy hátra őrségül; mert mihelyt innét kiindul — ezek a faluk mindjárt megfutamodnak, mivel német és rácz csapatok vannak Esztergomnál. 5) Kéméndről Kövesden át Hatvan felé vezeti hadosztályát (6 lovas ') -U. o. 105, 112. 1. 3) A. R. IV. 563. 1. 3) A. R. IX. k. 193. 1. 4) A. R. IX. k. 186. 1. 5) A. R. IX. köt. 215. 1.
