Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - IV. Közgazdasági állapotok

121 ugy akarta, — más mesterhez szegődhetett, kitől azonban több czéhnél — már csak kétheti felmondási időre távozhatott; sőt pl. a csizmadiáknál büntetést fizetett a mester, ki ok nélkül elbocsátotta legényét; viszont a legény pl. vásár idején, sátoros ünnepek napjaiban nem hagyhatta ott mesterét, mert ellenkező esetben ő is 1 frt bírságot fizetett. A mesternek birság terhe alatt tilos volt mestertársa legényét magához csábítani. A mely városban elszegődött, ott be kellett lépnie a legény-társulatba, melynek ládájába ekkoron — a szokáshoz képest — néhány krajczárt fizetett. Ha még csak apró béres legény volt, itt adta meg a társpoharat; ha pedig azt már másutt megadta s ezt igazolta azzal együtt, hogy igaz czéhben tanulta mesterségét, ekkor a legény-társulat fogadta őt a „tisztelő pohárral." Vándoréveinek befejeztével mesterré volt avatható. A mesterlegény e czélból a czéhmestemél jelentkezett; bemutatta keresztlevelét, tanuló levelét vándorkönyvét és erkölcsi bizonyítványát; ha az iratai rendben voltak, megszerezte a városi polgárjogot (vagy a földesúrtól a letelepedési jogot), és lefizette a mestertaksát, mely rendszerint elég jelentékeny összeg volt; legnagyobb volt a mészárosoknál (170 frt), melyet egyébiránt részletekben is le lehetett fizetni az előzetes megegyezés szerint. Ezután kellett a remeket készítenie mely után két ebédet adott; az egyiket a sikerült remekkészités után (kis mesterasztal 3—4 tál étel), mikor a czéhmesterek sorába felvétetett, a másikat vagyis az öreg vagy nagy mesterasztalt pedig egy év múlva. Ez utóbbin a mesterek feleségei is megjelentek, esetleg külön asztalnál, hol csak a kiküldött mesterek egyike foglalhatott velők helyet; mert az ifjú mesternek az év leforgása alatt megkellett nősülnie. Ezen ebédre a városi biró is rendszerint hivatalos volt 2—3 tanácsossal. A remek készítésénél néhány mester mindig jelen volt s ellenőrizte munkálkodását. Ezeket étellel és itallal kellett ellátnia (bőséges uzsonna v. fölöstököm ;) ha a remekben valami fogyatkozást találtak, azt vissza is vethették. A fogyatkozásokat egyébiránt pénzül meg is lehetett váltani. E remeket nagy gonddal készítették s ép azért az ipar előrehaladottságának valóságos fokmérői voltak. Az asztalosok, esztergályosok, üvegesek és ácsok vegyes czéhében a remekcsinálást a remeklő mesterjelölt addig ismételhette, míg csak jónak nem találtatott; ellenben a kovácsok- és kerékgyártóknál, ha a remek nem sikerült, az illetőnek újra 3 évig vándorolnia kellett, hogy jobban megtanulja mesterségét. A remekelést követő vagy a czéh egyéb ünnepjein szokásos nagy lakmározás egyik menthető árnyoldala a czéhek belső életének; a mennyiben az ünnepségek alkalmával való bőséges lakmározás a társadalom hagyományosan bevett szokásai közé tartozott. A nagy mesterasztal legalább 8—12 (vadhúsok, tehénhus, borjú, bárány, malacz, lúd, kappan, pulyka, héring stb.) tál ételből állott; bor amennyit csak megihattak. A legtöbb czéhnél a fogások mennyisége és minősége is elő volt irva. Az ebéd jóságát és Ízletes vol-