Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - IV. Közgazdasági állapotok
122 tát a két kostoló mester ellenőrizte; mert ha az ebéd rossz volt, ott hagyták és ujat kelle készittetnie. E mesterasztalt egyébiránt pénzül is meg lehetett váltani; rendesen 20—50 frt, mi a mai értékben körülbelül 100—250 frtnak felelt meg! A kir. városban lakó czizmadiamester mesterré avatásakor felével többet tartozott fizetni (egy arany és egy reggeli vagy váltságul 37 frt) mint a megyében lakó; csak ezután eskették fel. Egy év leforgása után mesterebédet adott vagy váltságul 50 frtot, köszöntő pohárul pedig 16 frtot. Egy év leforgása alatt pedig tartozott megnősülni; mig a tartozását le nem fizette, legényt és inast nem tarthatott. Egyébiránt 2 legény és inasnál többet rendszerint egy czéhbeli mester sem tarthatott. Ily lakomákat egyébiránt máskor is tartottak és pedig a czéh közköltségén is pl. a négy kántornapi gyűlések alkalmával, újévkor, a czéh védszentjének ünnepén és a körmenetek után. A ki ily lakomák alkalmával a bort az asztalra találta kiönteni, az pl. a molnárczéhnél minden arasz után 33 pénzt fizetett a ládába birságul. Ha valamely idegen mester telepedett le a városba s a czéhbe felakart vétetni, az is köteles volt legalább köszöntő poharat adni. A mészárosok 1709-ben egy ily külföldi letelepitővel 130 frt lefizetésében és egy fölöstököm adásában egyeztek meg; a molnároknál 6—12 frt volt a felvételi illeték s azonfelül mesterebédet adott. Mária Terézia véget vetett e túlságos költekezéseknek, melyek majdnem lehetetlenné tették, hogy szegény sorsú legény is bejuthasson a czéhbeli mesterek sorába. Az ilyen rendesen úgy segített helyzetén, hogy elvett valamely mesterözvegyet, vagy mesterleányt; mert ez esetben kiadásai is legalább felére szálltak. Czéhmesterek fiai egyáltalán rendesen csak felét fizették a különböző taksáknak. A remek felülbírálása és a nagyköltségek révén egyes czéhek lassankint oly egyedáruskodó irányt vettek, melynél fogva csak bizonyos létszámú mestereket tűrtek meg a czéhben, hogy igy a fogyasztó közönséggel szemben mindennemű verseny ki legyen zárva s könnyebb megélhetésök biztosítva legyen. A mészáros mesterek száma pl. 1716-ban már 8-ra szaporodott. Ennélfogva — hivatkozva czéhszabályaikra, melyek szerint nem kötelesek egy mészárosmester valamennyi fiát felvenni a czéhbe, támaszkodva továbbá a városi tanács 1713-ban kelt határozatára — oly kérelemmel fordulnak Zenegg Kristóf-, bud. kamarai főbiztoshoz, hogy csak a mesterek egyikének elhalálozása esetében legyenek kötelesek ujat venni föl a czéhbe, mert különben nem tudnak már megélni. Az egyedárusági törekvésnek egyébiránt üdvös ellensúlyát képezte a megye és város munka-árszabályozási joga. 1) A kántorgyüléseken minden mesternek meg kellett jelennie (birság terhe alatt) s ez alkalommal mindenki a megszabott illetéket (10—20 kr.) befizette *) L. szerzőtől : néhány lap Esztergom város és megye múltjából. 137 1. Iparczikkek és munka-árszabályok 1724-ből.
