Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - IV. Közgazdasági állapotok

119 Iának. E szegődtetés alkalmával szóba sem került, hogy az inasjelölt tud-e irni és olvasni? Ez teljesen mellékes dolog volt; innét van, hogy maguk a mesterek közt is vannak, kik teljesen járatlanok az irás-olvasás mesterségében s csak kereszttel jelölik neveiket az okleveleken. Iparosaink ez időszerint még egyáltalán olyan félig iparos, félig földmivelő jelleggel birnak, kik a nap egy részét inasaik- és legényeikkel együtt szőlő- vagy földmivelési munkában töltik. Ennélfogva kevés súlyt is fektetnek tehát az értelmi képzettség magasabb fokára. Csak az eddigelé járt nyomokon haladnak. Az inas szegődtetésnél arra helyezték a fősúlyt, hogy törvényes ágyból származott legyen. Ennélfogva nemzetség azaz keresztlevelét föltétlenül be kellett mutatnia vagy a kezeseknek kellett bizonyitaniok tisztességes származását. Ha a szegődött éveket ki nem töltötte, pl. megszökött, ugy a kezeseken vették meg az esetleges kárt vagy bírságot. Az inas nem hagyhatta el mesterét; nagyobb fokú jogtalanság esetében azonban a czéhmester másnál helyezhette el. Mert az inas panaszával mindenkor felkereshette a czéh — vagy atyamestert. Ha mestersége körében valamit tudatosan rosszul tett, ez esetben pl. a molnároknál — az inas is fokozódó bírságot — (12—50 drt) fizetett. Ha pedig ura vagy asszonya ellen morgolódott, nyakoncsapás volt czéhszerü büntetése. Az inas ilyes szolgálati éveiben az ellátás mellett csak csekély ruházatban részesült s köteles volt az összes házi és gazdasági teendőkben is segédkezni. Köteles volt a mester, mesterné és a legények parancsát fejhajtó engedelmességgel teljesíteni. Föltétlenül megkívánták tőle a megbízhatóságot, illedelmes és vallás-erkölcsös magaviseletet. Inas évei leteltével mestere köteles volt őt a czéhmester, a kezesek és a többi czéhbeli mester jelenlétében felszabadítani. Ez ünnepélyes ténykedés a kinyitott czéhláda előtt történt; ez alkalommal megköszönte mesterének a tanítást, a kezeseknek pedig a jótállást. Egész öltözet uj ruhát vagy kevesebbet (3 vagy 4 évi inasszolgálatához képest) kapott mesterétől; tanuló levelének kiállításáért s a czéhpecsét ráütéseért bizonyos összeget fizetett, pl. a mészáros czéhnél 6 frtot az „igazságért" sa czéh és legények (áldomás) számára; más czéheknél azonban jóval kevesebbet fizettek ilyenkor rendszerint az illető ifjú vagyoni állásához képest; pl. a csizmadiáknál a szegődtetésnél a mestere 25 pénzt fizetett a czéhnek; felszabadulásakor pedig egy tallért s a tanuló levél pecsétjeért szintén egy tallért. De különben inassá szegődtetésekor ő is 30 frtot fizetett mesterének, felszabadulásakor pedig a czéhnek 4 frtot. A szürszabóknál (a ki pénzért taníttatta magát) szegődésekor 18 frtot mesterének. Felszabadulása után — büntetés terhe alatt — inassal többé nem volt szabad barátkoznia; egy féléven át mint apró béres legény dolgozott. Ennek leteltével, ha megadta a társpoharat (étel és ital), felvétetett a legények vagy ifjuczéh társaságába. Ez ünnepélyes ténykedéssel történt a valóságos társlegénynyé való felavatás. A felavatandó apró béres (mert egy fél vagy egész éven át csak 6—10 dr. volt heti bére) keresztapát és keresztanyát választott magának a mesterek kö-