Villányi Szaniszló: Néhány lap Esztergom város és megye multjából
I. Esztergom és vidékének erődítései; a Várhegy, Víziváros és Esztergom sz. kir. város helyrajzi viszonyai - 5. Erődítések Esztergom vidékén - c) Bény és Kéménd - d) Szölgyén
33 túl a palánknak nyoma vész; a II. Rákóczy-féle fölkelés harczaiban már nem is említtetik. c) Bény és Kémend. Jelenleg már mivelés alá vett erős körsánczairól és mély árkairól Bél Mátyás is emlékezik. 1) Leirása szerint Bénynek három régi és hatalmas sáncza van. Ezek legnagyobbika 1219 öl kerületű és 10° magas; a beljebb t. i. Garam felé fekvő hasonló magasságú, de területére nézve felével kisebb; a Garamhoz legközelebb fekvő körsáncz a legkisebb. A templom és kisebbik falu, Ó- vagy Kis-Bény ebben fekszik; mig a népesebb Nagy-Bény a külső sánczűk között. A kéméndi úgynevezett Várhegy — a Garam és a falu között — a mult század második tizedében még meglehetősen jó karban volt látható. Bél leirása szerint a körben futó és fokozatosan emelkedőleg egymás fölött épült hármas körsánczokat akkoron még 4 öl széles és mély árok övedzte körül. Mindezen sánczok az 1663—1664-ki török háború idejéből származnak. Hasszán budai pasa a saját vajdáik vezérlete alatt álló oláhok t. i. moldvaiakés havasalföldiek-, továbbá tatárok- és törökökből alakult seregével a nagyvezér, Küprili parancsára Léva meghiusult ostromára indult 1664-ben. Az oly külömböző elemekből álló török hadsereg e sánczok között gyülekezett — különkülön. Souches császári vezér Léva alatt megverte az egyesült török seregeket. A vert hadakat 2) vagy 2 mérföldnyire üldözték; majd az utjokban talált 3 táborhelyre vetik magukat, levágják az ellenállókat s az elfoglalt ágyukkal együtt temérdek zsákmány birtokába jutnak. A Párkány felé, — Souches régi táborhelyére vonuló ker. hadsereg útközben még 500 budai janicsárra bukkant; ezeket is mind levágták. 8) Valószínű, hogy e janicsárok a kéméndi Várhegy sánczai közt feküdtek. II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében Zsámboki István kapitány egy éven át tartózkodott a kéméndi sánczok között, hol Vak Bottyán és Rákóczy fejedelem is több izben jártatta táborát. 4) d) Szóigyén. Az esztergommegyei legrégibb jegyzőkönyv 8) csak egész általánosságban emlékezik a szölgyéni palánkról s fentartása terheiről. Már 1625-ben fentállott. M. Szölgyén kéttornyú templomának régisége és sírboltjai, valamint a helység egy részének emeltebb fekvése a mellett bizonyítanak, hogy e palánk M. Szölgyén területén állott. M. Szölgyén tehát a párkányihoz hasonló módon volt megerősítve. Esztergom vármegye nemessége a XVII. században Érsekújvárba vonult a török elől; ott folytatta megyei életét s intézkedik a török hódoltsághoz tartozó Esztergom-, sőt Pilis vármegyére is kihatólag. Esztergommegye közmunkáját a szölgyéni palánk körül rovatja le ; mig Pilis várme') Id. m. 168 és 170 1. •) Istvánffy id. m. s kiad. 556—557 1. 3) Boethius Kr. Kriegshelm. 1686. I. köt. 24 1. 4) Bél id. m. 168 1. 6) 1638—1647 és 1654—1659 egy kötetben 21, 25 1. 3
