Villányi Szaniszló: Néhány lap Esztergom város és megye multjából

I. Esztergom és vidékének erődítései; a Várhegy, Víziváros és Esztergom sz. kir. város helyrajzi viszonyai - 4. Esztergom sz. kir. város

28 hogy 1738-ban, midőn a plébánia-templom mai homlokzata számára alapot ástak, sírboltokra akadtak, melyekben rothatlan testeket és habitusokat találtak; hasonlag a Zelesy- és Szentgáli-ház alatt is egész kriptát ástak ki.

1) Az elpusztult kolostort a városi hatóság keltette uj életre, habár nem a régi helyén. 1697-ben t. i. egész Esztergomnak csak egy plébánosa volt, a vízivárosi. Kapuzárás után, tehát éjjel, ha valamely betegnek a lelkészre volt szüksége, nem bocsátották ki, vagy ez legalább is néhány órába került. Ennélfogva Takács János, kir. városi biró és a tanács meghivta a ferenczieket (a Mária tartományból) s kolostor- és templomépítés czéljából a mai, 36 öl széles és 57 öl hosszú telket adományozta nekik. I. Lipót király 1700-ban megerősítette ezen adománylevelet; Széchényi György érsek pedig már régebben (1690) hasonló czélból 20000 rajnai frtot tett le alapítványul a ferencziek részére. Időközben ugyan a kir. város önálló plébániává alakult;'

2) a ferenczrendi kolostor felépítéséhez mindamellett hozzáfogtak. Csatáry Athanáz atya 1700-ban tette le a templom alapkövét. A közbejött Rákóczy-féle belháboruk s a munkáskéz hiányában a templom építése egész 1717-ig húzódott. Ekkor végre elkészült a templom s a hozzá kapcsolt kolostor néhány szobája is lakhatóvá lett. A kolostort a vízivárosi ferenczrendi konvent megosztásával népesítették be. Az átköltözés e Szt. Annáról elnevezett kolostorba ünnepélyes módon ment végbe 1717-ben. Mint korképet közöljük e szertartásos menetet: „A Belgrádnál küzdő császári seregek fegyvereire sikerdús áldást óhajtó kéréssel párosult ezen ünnepélyes beigtatásunk a belvárosi (azaz vízivárosi) plébánia-templomban (hol a czéhek összesereglének,) tartott énekes misével vette kezdetét; innét a jelenvolt várőrségi lovas és gyalog katonaság tisztelkedése alatt a lelkésztől rendezett és a czéhek lobogói által diszesített szent menet a vízivárosi ferenczrendiek templomába vonult. Itt az ünnepély jellegének megfelelő szónoklat tartatott; majd a menetben szorosan megtartandó rend felolvasása után megkezdődött a fölvonulás, melynek méltóságát nem kevéssé nevelte a csendes idő és kegyesen mosolygó nap. Az utczát nagy, zöld ágakkal díszítették föl, az utak pedig kerti és réti virágokkal voltak behintve. A lovas katonaság illő komolysággal, mint a menet éke, csinos zenekarral nyitá meg az ünnepélyes menetet; míg a gyalogság az egész menetet két részre osztá; ezeket nyomban követte csinosan öltözött és három nyelven (magyar, német, tót) felváltva énekelő legénység. Ezek után jöttek lelkészeik vezénylete alatt a városi és vidéki kordatársulatok szintén zászlók alatt; majd a nemes tanács, mely előtt magyar szokás szerint egy fehér, aranynyal és gyöngygyei gazdagon kivarrott zászlót vittek, melynek egyik részén a város czimere vala látható ily felirattal: „Pro Vrbe haC et patria De Vote tV preCare Maria." Másik részén pedig Szt. Ferencz atya képe következő körirattal: „S. FranCIsCVs per sVos fratres IntranDo beat VrbeM." Ide rendeltetett az ének- és zenekar, melyet a szerzet követett, elül aranynyal födött diszes kereszt, hímzett zászlóval, melynek külső része egyik felén kétfejű sas védő szárnya alatt Kapisztrán János képe vala festve, alul pedig J) V. ö. Knauz N. id. m. 79 1. 2) Vályog-épülete már 1695-ben legalább részben fentállott. 1784-ben kőből épült újjá; a plébánia csak ujabb időkben nyerte mai alakját.