Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - II. telekrész

50 II. Biztos vagyok benne, hogy az, ami bennem a legjobb volt, túlél engem. Nem, talán egyetlen álmom sem megy veszendőbe ; jönnek majd mások, akik újra fölveszik, újra álmodják, mígnem egy szép napon beteljesülnek. A tenger is elhaló huliá.naival formálja ki medrét, azt a végtelen ágyat, amelyben ring és hömpölyög. (J. M. Guyau.) November van, már az ősz is haldokolni kezd. Rejtelmes zajjal zörögnek a tarlott fák csupasz ágai. Alacsony, borongó felhőkupola ereszkedik a ködös látóhatárra. Magasából hideg őszi eső permetegje száll. Ütőn, temetőfalon, raárványköveken kopognak hulló gyöngyei. A sírboltsor első vonalán kezdjük újra a sétát, melyet a Fiedler-család nyugvóhelyénél abbahagytunk. A temetőkert második kerületének szélén állunk. Nincs kerületsorompó. Ezért nem nehéz a ha-