Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - II. telekrész

51 tárátlépés. A temetőkapu baloldalán a Deszáth-család pihenőhelye nyitja meg a sort. A 16 esztendős Deszáth Gyula szállt le először a síri lakásba. Utána atyja, Deszáth József, a hercegprímás uradalmainak íőszámvevője következett 70 éves korában. A családot záró utolsó láncszem Deszáth Józsefné Haynald Má­ria, Hayriald Lajosnak, Kalocsa nagy bíboros érsekének nénje, aki elköltözött férjét 26 évvel később követte a földi elmúlás útján. A neveket őrző márvány­talapzaton carrarai márványszobor ékes­kedik. Bőesésű, klasszikus redőzetű ru­hában angyali szépségű ifjú két kezét mellén keresztbe téve a megadás szelíd és boldogító alázatában az ígéret valóra­válását várja. Mintha Szent János evan­gélistának, az Ür szeretett tanítványá­nak szájával hirdetné a parancsolt trást: Boldog mindörökké az Ürban elhúnyt halott. A sírszobor feje fölött csaknem könyökmagasságig ügyes felépítésben és megtervezésben hajlottvonalú védőtető boltosodik. Szerencsésen oldja meg a védelem, háttér és további kiképzés fel­adatát. A szobor alapkövének jobb olda­lán özv. Legény Ivánné Deszáth Mária neve tekint az úton járókelőkre. A szép szobor bécsi szobrászművész megjelení­tő ihletét, művészi teremteőerejét di­cséri. Régi esztergomi család tagjait idézi emlékezetbe a szomszédos sírbolt falba illesztett nagy négyzetes márványlap] a. Id. Feigler János „volt prímási uradalmi 4*

Next

/
Oldalképek
Tartalom