Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

A temető művészei, kőfaragói

492* álldogál a temető őreinek néma seregében. Javarészt azonban kiverődtek a sorokból. Az éhes idő meghatározott évek multán neki esik az elaggott köveknek, útfélre veti, darabokra töri, esetleg új gazdához lódítja újból nekikezdő emlékezések, siratások szolgálatára. A harmadik nemzedék Fiedler Győzőié megsokasodott esztendeivel még mindig a ma kőfaragója. Mesterségének szeretete csillog szemében, villan szavában élte alkonyán is. Az esztergomi belvárosi temető veterán harcos-mestere. A kezében mindeddig ki nem hűlt vésője, szerszámai alól a sírkeresztek és síremlékek egész serege csiszolódott elő csillogósan is könnyeknek ajánlott életére. Nagyon sok a kő és márvány, melynek lapja alján vagy szögletében a Fiedler Gy. jelzéssel találkozhatunk. A Mattyasóvszky-, Szívós-Waldvogel-, Lendvay-, Schwinner-, Graeffel-, PlatzV, Feichtinger-, Klinda-, Magos-, Farfeas-családok drága külföldi márványból hasított kövei az ő temetőnek rendelt szolgálatát, munkára nevelt dolgos kezét dicsérik. Lábatlanból vezette élete sorsa Laiszky Andrást az érseki városba. A keresett kőfaragók osztályába tartozott. Egyszerűbb köveit legnagyobbrészt m'áT kicsavarta helyükről az idő kíméletlen forgószele. Pár nagyobbszabású faragása azonban arról beszél, hogy igényesebb megbízatásokkal is felkeresték. A ravatalozó-kápolna mögött jobb felől Lendvay Dénesnek, Esztergom vőros levéltárosé-