Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IX. telekrész

422 A kőemlékek tömött sorai lassan-lassan ritkulni kezdenek. Egyre több fakereszt veszi át az őrök szerepét. A sort végző Kántor Endre szabómesternek s 3 kis gyermekének : Mariská-nak, Dezsőnek, Ilonká-mxk a sírköve még a kemény sziklák világáról beszél, hogy az utána következő fejfák annál lágyabb hangon szóljanak a szomorúság és vesztes fájdalmak földjén. A 16 esztendős Virág Anna bádogtáblás fakeresztje barnállik ki sűrű lombok üdezöld függönye mögül. A Soóky-ak fehérmárvány-tábláján arannyal szikrázik a betűk csillogó köntöse. Apró, fejehullott márvány Fiedler József kőfaragó négy, 1 esztendőt meg nem ért csöppségét búcsúztatja : Itt alusznak szelíd álmot testvéri viszonyban, De vigadoznak karöltve, örök boldogságban. Haraszti márvány védő falára vésték Trenker Jánosné Kautz Jozefa nevét. 18 esztendő múlva Prokopp János koporsója tűnt el a sír bontott üregében. Esztergom városának mérnöke. A Délvidékről került fel az északibb tájakra. A belvárosi plébánia házassági nyilvántartókönyve Apatinból származtatja a foglalkozására nézve gőzhajóépítő-műhely építészmérnökét (architectus fabricae navium vaporearum). Halálakor már zombori születéséről tesz említést a bejegyzés. Prokopp János a hivatása követelte munkán kívül erős szerepet vállalt a város közművelődési életében. 1874-ben alapját vetette az Esztergomi Zenei Kör-