Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IX. telekrész

« 423 nek. A művészi zene ápolása hozta egybe a város zenéhez értő jobbjait. A minden dicséretet megérdemlő kezdeményezés hosszú időn keresztül tartotta össze a város müveit társadalmai. Sokat tett a művészi zene és ének népszerűsítésének szolgálatában. — Halott ura mellett je­löltek pihenőt élete társának, Trenker Amália-nak is. lvanics Miklósné Pro­kopp Jozefa koporsóját bocsátották le utoljára a kövi rózsával teleültetett sír­halom mélyére. Gáli Erzsébet Bajta Ferenc pajzsos fa­ragású sírköve földön hanyattnyúltan, avar közé rcjtőzötten panaszolja az idő döntő hatalmát, mely még a kemény kö­veket sem veszi ki a múló sors végzete alól. Bimbófej jel sírba hervadt nyiladozó két kis virág teste fölött muzsikál a fe­lejteni nem tudó édesanya s a megnyu­godott testvérek nevében a sírhalom gömbsátorba boruló örökzöldje. A sírkő apró betűágai a Keresztes-család két kis margarétájáról, drágagyöngyéről szórják az emlékezés aranyát. A 10 hónapos Margitká-ró\ s a nevét itt a földön to­vábbvinni szintén nem tudó másik na­gyobbacska, 9 esztendős Margitká-ról. Kiresztes János, Ipolytölgyes plébánosa s apácanővére, Keresztes Néria egymás látogatására szállott amgyaltestvérkéikre gondolnak, hozzájuk imádkoznak, ha édesanyjuk kíséretében vagy a nélkül temetőbe elkanyargó útjuk során a sír vigasztaló keresztje elé kerülhetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom