Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - III. telekrész

91 sebb lejtés végén tartunk már ! Az eléggé feledésbe merült mult századbeli Esztergom hatvanas, hetvenes esztendeinek emlékét idézi Heischmann Flóris szappangyárosnak emlékköve. Gyártmányai messze földekre kerültek. Megjárták Párizst és francia gúnyába bújtatva jutottak vissza az igényes hazába, tgy jobban keltek, mert hát a divat a fő s a párizsi cikk mégis csak verhetetlen és ellenállhatatlan ! A réges-régi nagy párkányi vásárok még többet tudnak a dúsgazdag és nevének hírt szerzett gyáros rátermettségéről. Sírvers búcsúztatja : Gazda? és szegénynek könnye Egyesülten folyjon itt, Mert e hantok jó polgárn k 8 a szegínyek barátjának Őrzik áldott hamvait! Gyászolja testvére és rokona. Életének és munkabírásának derekán, 46 éves korában ragadta el Esztergom munkás polgárát a nem válogatós halál. A sírkereszt még emlékezik róla ! Szólítgatja valaha sűrűn hangoztatott nevén, amely tulajdonosával együtt pihenni tért a sok hánykódás elől a lassan mindent ködbe burkoló feledés szomorú, zajtalan országába, A harmadik telekrész sok sorában akadunk katonatisztek sírhalmára. Életük nem egy napját kísérte ágyúdörgés, csatazaj, dobpergés és trombitaharsogás. A megálmodott dicsőség elszállt szép napjai után hányatott testük a mindenki földjébe került, ahol sárral, porral ele-