Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - III. telekrész

92 gyedtek az aranyzsinóros, díszes atillák. Itt elpihennek a tört remények és csapkodó szárnyak. A csend és béke szól : minden földi valóság csak futó árnyék, tűnő csillogás és színes délibáb. Szürke obeliszk merev ,,vigyázz"-ban őrködik Steyszkál Károly-nak, az egykori cs. és kir. 26. gy. ezred őrnagyának síri szállása előtt. Sírdombja közepén gömbbe borult örökzöld bokor zörgő levelei' verik az emlékezés halkszavú sóhaját. A síri veremnek nem egyedüli lakója. Tóth Fanni, életének társa nyugszik mellette, aki katonaurával együtt várja a feltámadás harsonáját. Német felírás és búcsúztató sorok hozzák át az elhanyatlott múltból az emlegető jelenbe Etter János serfőzőnek emlékét. A legjobb atyát, barátot és hitvest sirátják a könnyes sorok, aki híven kitartott a kötelesség és az adott szó szolgálatában. Meghalt ugyan, de tovább él szerettei szívében. A hátramaradottak nyugalmat esdenek a sír lakójára. Kérik az égi jutalmazót, fogadja az örök boldogság hónába az elköltözöttet. Eltér Annácska, Etter Auer Erzsébet, Etter Meszéna Etel földi életére utalnak a betűkbe dermedt nevek. A sírkő legfelsőbb szalagján arannyal futtatott kőrózsák között Etter Nándor földi vándorlására figyelmeztetnek a kőre szállott emlékeztető betűk. A kiszámíthatatlan halálra mindenkinek mindenkor készen kell lennie. Itt nincs helye a tervező számítgatásoknak.