Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - X. telekrész

465 díszszakasz, parádés bajtársak kísérték ki utolsó útjára. Mi maradt mindabból, amit képviseltek ? Semmi ! Csak az emlékek s a sírkő időrágta betűivel ! Az elmaradhatatlan süttői mészkő csiszolt lapján utoljára gyülekeznek gyászoló sorakozásra német szöveg betűi. Fiau Maria Zsámbok. Geboren 1836 in Brodek irt Máhren. Gestorben am 2. April. 1871. Gott gib ihr die ewige Ruhe ! Bölcsházai Bélaházy Lajos megdőlt sírköve felett is eljárt a megállást nem ismerő idő. Mintha a tartó kő nyakának nem igen ízlenék a kemény szolgálat ! Rándított egyet a tartásán, de azért nem tudott szabadulni a szerinte nyakába telepedett elöljárótól. Az eredmény ? Az „úr" megtántorodott ugyan, a „nyakas ' kőnek meg nem lett jobb a dolga. Sőt ! Megbillent lapja alatt omló gödör mélyül és szélesedik, melynek alja várja sorsával békétlenkedő áldozatát. De míg megvan, a „finomabb" anyagból gyúrt „úrral" együtt oltalmazza az Esztergomban síri pihenőre hanyatlott körmöcbányai földbirtokosnak nevét és emlékét. A gyász komor, fekete színének kő köntösében áll sírőrséget a Till Mihály bádogosmester és Till Alajos kőmíves emlékének emelt obeliszk. Svéd gránitból csiszolták csillogó hasábját. Hideg, sötét éjfél tekintete élesen válik ki a környezet üdezöld világából. A borongó, tompa gyász tisztének vállalása foglalja le teljesen. Nem szomjazza a napsugarak ömlő esőjét, melynek szikrázó záporát az 29