Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - X. telekrész

461* ben vállukat vetették a rohanó időnek. Épen, erejüknek teljésségében a Galambos-okról, Üueges-ekről, Fejes-e kröl, Gyengék-röl, Meleg-e kről, Nyári-akról, Z)ö6rentó-ekről, Szenczi-ekről, Szűcsökről tennének jelentést. A Sánthá-k, a Fülöp-ök, Bornemisszá-k, Ormándy-ak, Ormai-a'k, Gerencíás-ok, Gaá7-ok, Pintéréi, Deák-ok, Takács-ok, Sebők-ók, Andrássy-ak, Patkó-k, Majthényi-ak, Bognárok, Fazekas-ok, Szúnyogh-ok, Répási-a.k i?ózsá-k nevének 3 még egy sereg más zengő magyar névnek nem a temető halottaskönyvében kellene utánanéznünk, ha állnának, élnének a sírok komor őrei. De így, hogy a fák teste szétesett, a kő emlékek pedig, bár kisebb számban, az elmúlás ragadó árjában sodródtak tova a köveknek új célt könnyen találó sorsa felé, a nevek is velük merültek el a testetlen árnyak emlékországába. Süttői márványból hasított, kereszttel ékes hasáb emelkedik a Mészáros-család sírhalmának fejénél. Mészáros József m. kir. börtönfelügyelő szállott elsőnek a másvilág várakozószobájába. A hatéves M. Annuska, majd Dr. M. Mihály, a római magyar-német kollégium jeles papnövendéke követte édesapját, hogy végül a legtovább élő édesanya : polányi Polány Erzsébet se maradhasson sokáig el korábban messzire elköltözött övéi mellől. Széles lapulevelek útvesztőjében halad egyre meredekebbre kapaszkodó utam. Bársony puha takarójuk alatt talán pihenő