Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - I. telekrész

45 gyászoló hitves szerető, nem felejtő gondosságából, „Fáradhatatlan munkás életének 54. évében húnyt el," Haló porait szülővárosának földje öleli magához, melynek hűséges, kiváló fia volt, A kötelességét példásan ellátott főtisztviselő nehezen múló emléket állított magának a város szervezési szabályrendeletének elkészítésével. Nem fáradó tevékenysége mindenütt ott volt, ahol becsületet, tudást és munkát követelt az élet. Csendülő versekkel a. költészet Múzsájának is szolgált. Két kötet költeményével ezüstös harangokat kongatott meg. Szent István c. himnusza a millenniumi országos ünnepség egyik száma volt. Simjr János hercegprímás jubileumára írt ódáját minden katolikus hazai lap hozta. A Petőfi Társaság érdemeinek elismeréséül tagjai sorába akarta választani. Korán rátört halála miatt azonban csak a szavakban, méltatásban jelentkező szándék tudott dícsérőleg nyilatkozni. — A sírbolt fedőlapján díszeskedő szobor egyike a temető legszebb és legértékesebb sírszobrainak. Fehér carrarai márványból faragott angyalarcú fiatal nő szomorúságában fejét hajtja. Jobb kezével rózsát hullat a sírra. Balkeze .az élet versenyének győztes pálmaágát tartja. A megkapóan szép szobrot olasz mester faragta Olaszországban. Méltó emléke a daliás testével korán sírbahanyatló jó férjnek s a munkától agyonfáradt vezetőtisztviselőnek. A sírkő talapzatán Szabolcska Mihálynak néhány szóban mag-