Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - X. telekrész

455* Juliannát is emlegetik. Mindkettejüket „nehéz élet után ragadta el a halál." Az árva gyermekek szívébe vésett nevek és emlékük azonban „örökké élni fog." „A virágzó életének legszebb korában eltávozott Újvári Lajos-1 hű hitvese nem felejti a szomorú évek hosszú során. Nem múló szeretete jeléül állította" a virágos sírhalom fejéhez a márvány emlékkeresztet, mely helyet adott Újvári István s a 8 hónapos kis Cserép Boriska felkéredzkedő nevének is. Dr. Gangéi Ferencné Köberiing Terézia márvánnyal ékesített sírját orvos özvegyének dombolták. Néhány lépéssel odább Losonczy István V. o. gimnazistának emlékkövét valóságos közelharccal kell kiszabadítani a keresztül-kasul, öszszevisszaszőtt örökzöldek kusza erdejéből. A pajtásukat vesztett diákok bánatos kesergése vág utat a márvány kemény falán : Pihenj szelíden jó barát! Sötét a sír, csak gyász van ott. De emléked szívünkben él S ki szívben él, az nem halott. A szívek azonban nem sokáig élnek Elporladnak, Ezért az erejük adta élet szintén csak arasznyi, szomorúan rövid ideig tartó. Lám, a vaskerítéses, szinte trónoló sírt is elfeledték, elhanyagolták Ugyan ki gondol ma a nagyobbacska diákra itt a földön, néhai Losonczy István bognármesterneik atyja után induló diák fiára, édesaryjának, Androvics Kornéliának összetört reménységére ? A valami-