Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - X. telekrész

454* Felfújja parányi begyét és daloki kezdi legújabb szerzeményét, valami ujjongó, szárnyaló szép ünnepi zsoltárt. Ez a szegény kis muzsikus semmit sem ért abból, ami körülötte van. Nem hallja a kőfaragó fáradt kalapácsolását, a tülekedő életnek közbe-közbe ide is elhallatszó zakatolását, a messze füstölgő gyárak viharzó keservét, az apró kő- és téglaikockák sivár börtönét, az összevisszadrótozott levegő izgalmas, ostoba titkait. Csak énekel, énekel, mert nem vesz észre mást, mint valami nagy, kupolás kékséget, aranyos mezőket, melyek dalokra ihletik. Közeledő ellenséges repülőgépek berregő motorzúgása húz el fölötte. Elnémul. Tovaszáll. Talán messziről útinak eredő hírek suttogták : a temető és emlékei sincsenek már biztonságban. Azt meg már korábbról ösztönösen tudta, hogy az ember mindenütt, ahová csaik bevonul, békétlenséget, nyugtalanságot terjeszt, Sűrű leveles orgonabokrok zöldjéből igyekszik életjelet adni magáról Krepper Lajosné Tamáskovics Anna délceg tartású síri márványa. Borovszky Mihályné Krepper Annát hűséges leánya siratja : Volt jó anyám nyugodj békében. Óhajtásom melléd fűz örökre. Emlékező sorok kívánkoztak Tóth József ruskicai márványdarabokból összeállított sírkövére is. A ma temetőművészetének modorában felállított díszes emléken csillogó aranyba öltözködő sorok a pihenni tért feleséget, T. J.-né Gerendás