Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - X. telekrész

443* szívünkhöz közelállónak megőrzése, gon­dozása nem ismer különlegesen sürgető figyelmeztetést. Miinek Zsigmondné síremlékének test­vér kőmása néz szembe a sietős út so­rán a temető ösvényeit járó látogatóval. A muskátlivirágos sír piros kis lugasa a lévai származású Pusztai Lajos ny. áll. el isk. tanítónak s élete társának, Ocsov­szky Flórá-nak emlékére gyújt parázsló őrtüzet. Ruskicai márvány habfehér testén szik­rázó aranyban tündökölnek a betűk ra­gyogó mentéi: Drága Irénkénk ! Minde­nünk ! Fiatal asszonynak, Rostási Mi­hály né Juhász Irén-nek emlékére sora­koznak díszőrségre az emlék falába vá­gott síró vonalak. 32 esztendőről tesznek jelentést. Egy tőről sarjadt két testvér­érzés melege, gyásza fut végig a sorokon: Bánat és szeretet őrzi emlékedet ! Ez a két gondolat szőtte meg a színes virágok sziromszövetét is. A sírágy földjében csillagszemű dáliák, hónapos rózsák, majd messze őszkor nyíló őszi rózsák álmodó levelei dalolnak a virágok meg­szokott, de mégis örökké új nyelvén az ifjúság gyorsan szálló tavaszáról. Heiling Ferenc kőmívesmesternek s kis Ilonka leányának emlékére sima, ragyo­gófehér márványfalat vont a környezet élőzöld függönyei közé a hozzátartozók felejteni nem tudó kegyelete. —• A kőke­retes sírhely jobb sarka felé pár hó­nappal azelőtt odatűzött kereszt Eszter­gom vármegye érdemes tisztviselőjéről,

Next

/
Oldalképek
Tartalom