Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - X. telekrész

444* Perneczky Gyula szkv. századosról, vm, törv. hat. útbiztosról kelteget meg-megosillanó emlékeket. Ott vívott-csatázott az első világháború vértől síkos harci mezőin. Az I. o. tűzkereszt a hadiszalagon a kardokkal, a Károly csapatkereszt hirdette vitézi helytállásait. A FrontharIOS Szövetség Esztergomi Helyi Csoportiának vezetőtisztjétöl búcsúzkodtak p.z ittmaradt bajtársak, mikor harci fáradilmak rágta testét átadták a földnek, melyért küzdeni, szenvedni tudott. — Fakeresztjének tövében a mult héten 'ózsák illatoztak. Ma hosszúszárú fdhér liliomok egybekötött csokra, fehér-, pirosszínű szegfűk tarka együttese zsong himnuszt övéinek szeretetéről, mely nemcsak emlékét, hanem sírját is gondozza és ápolja. Két óriás vadgesztenyefa között öreg arcú márvány szerénykedik. Pap Imre 48-as magyar honvéd nevét menti a feledés hullámaiból. A párkányi származású a.-ztalosmester 21 éves korában ott rohamozott Görgei seregében, mikor „égre zengett az ágyúdörej, s nyihogó paripák meg hősök keveregve forogtak." A többnapos bő eső apró gyöngyszemei csillognak a magas, sűrű fű keskaay levelein. A síkos talajon nem könnyen esik a járás. A füvek nedves szára, alja ruhát, cipőt nedvez, csatakosít. De hát megállani, felhagyni a kereséssel nam volna dicséretes vállalkozás ! Ezért nem marad más hátra, mint áttörni a fűbozótok magas, nem egyszer hónaljig érő, zizegő gátjain.