Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IX. telekrész

418 Tetízett az Úrnak S égbe íelhívá, Kiknek e sírhant Rejti ajhamvát. A mult század Esztergomának egyik jómódú szűrszabómestere hallgatja itt lent a ,,hantok mélyén" a föld szívének dobogását. Élete arra az időre esett, amikor a valaha híres magyar ipar felett már erősen rángatták a lélekharangot, mert hát a gépek fűtötte gazdasági verseny terjengett már errefelé is. Ezer és ezer szorgalmas kézből verte ki a „hálátlan gyermek" a kézi munka szerszámát, s tette gazdái számára egyre nehezebbé a sohasem könnyű életet. Földi vándorlásának társa, Kurucz Rozália kísérte utolsó útjára sírnak esett élete párját, hogy 17 esztendő múlva, napjainak kítelcsekor halott ura közelében neki magának is sírt bontsanak. A szomszédos kő írása már ismerős nevekkel szolgál. Rövid a jelentés : Itt várja feltámadását Istenben boldogult Tóth Andrásné Szölgyémy Anna. — Az elköltözött a nemrég emlegetett híres Tóth doiktormak az édesanyja. A 48-as szabadságharc kezdő évében hagyta szomorú árvaságra fiát, bús özvegységre férjét, a később pihenésre melléjekerülő Tóth Andrást, akinek a Teremtő osztó kezéből bővebben áradtak a földi elmaradozás napjai. Számára 85 esztendő lassabban dolgozó ujjai szőtték a halotti szemfedőt. Ezért nem a természet rendje érvényesült, amikor roskadozó