Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IX. telekrész

419 lábbal kellett megállania előtte távozott fia sírjának peremén, hogy könnye pe­regjen megmaradt vigasztialásának, el­szállott reménységének koporsójára. Márványba vágott betűk "ékes sorai állanak őrséget ,, Martus István úr" csenddel cirógató lakása fölött. Egykor, fcldi pályájának munkálása során falat csapkodó, ablakot rezegtető hangoskodá­sok társultak melléje el nem maradó útitársaknak. Kis birodalmának hatalmi jelvényét, az italok csalogató cégérét olt sütögette a nap, verte az eső, rázta a szél a Horánszky-utcának a Kossulh­utcába torkolló jobbsarkán. Abban az időben, amikor a hegyek levének itcéjét hat krajoárért mérték a szikkadt torkok könnyebb szerrel eső öntözésének gyö­nyörűségéi e. De nagyot nézne a régi „nemzetes úr" az egyszer tüzes, másszor hűsítő nyakalnivajók tiszteletére tobor­zódott hol nekikeseredő kedvű, hol el­mélázó hűséges fegyvereseivel együtt, ha csak pár órára is elkerülhetne marasz­taló ágyáról, s széj jeltekintgethetne a fej­lődő világ változó hátán a változó viszo­nyok zajló hullámcsapásaí között. Ije­désbehajló elálmélkodásában bizonyára hamarosan visszakívánkoznék hűs, hall­gatag szállására, mert mégis csak jobb a föld pihentető ölén szunnyadozni, mint az árak és számok dagályos tengerében elmerülni. A családi kapcsolatok már itt az élet­ben közel hozták egymáshoz a Major-, Thuránszky- és Gyarmathy-családot. 2T

Next

/
Oldalképek
Tartalom