Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IX. telekrész

408 élete pályájának végét. Nigrovics Károly, N. Jozefa, Nigrovics Mária szunnyad még a kőlapos, valamikor jobban gondo­zott, ágak, levelek vastag szőnyegével bo­rított sír mélyén. Terméskövekből épült sírbolt alacsony, négy fala vágódik bele a temető földjé­be. A zárófedél négy domború hátú ho­mokkőlapja mint márványból faragott, málladozott testű koporsófedél duzzad elő a rejtelmes föld mélyéből. A Czeier­család tagjainak síri lakását oltalmaz­zák. Porladó kövek alatt porladozó tes­tek panaszolják az idők örökös változá­sait, viszontagságait. A sor további szakaszán az Estéli-ek négy fakeresztje mutat irányt. Gergely Emma sírján páfrányok fűrészfogú leve­leivel játszik a szellő és a napsugár. Át­tetsző testükön a messzeségek üzennek, miközben lágy szellő hintáján himbá­lcdznak a szomszédos vadrózsa-bokor hamvas virágszirmai. A sírdomb hátán karcsú, vékonytörzsű orgonahajtás levél­csokra bont lombkoronát. Dús, duzzadó zöldben pompázó szívalakú kis levelei röpke ifjúságról, a visszahozhatatlanul elszállt évekről pihegnek csendes-bús melódiát. Legtöbbször név, évszám tájékoztat a földalatti lakás megszállójáról s a mesz­szi révpartokra áldást esdő búcsúztatás kíséri a vándorlások utasát. A szűksza­vú, megnevezést nem óhajtó pihenő és emlékező is szóhoz próbál jutni közben­közben. Kőfedele3 sírhalom fejénél már-

Next

/
Oldalképek
Tartalom