Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IX. telekrész

409 ványtábla fehér falán két szó virraszt : Szeretett nénikénk. 1932. Gerendás Lajos földmíves emlékét a fiúk s az unokák állította világos márványnak aranyba ágyazott betűi hordozzák. A halott férj koporsója mellett adtak helyet az örömben, bajban osztályos hitvesnek, Kugyelka Teréz-nek is. Enyhe rózsaszínben játszó márvány obeliszk beszél a kő nehéz járású nyelvén a Brenner-család síri szállása fölött. Örökzöld bokrok ezer és ezer levelének sűrű szövedéke feszít lombsátort a síremlék aljában. Eleven falán nem jár át a nap tűző heve. Ezért világtalan sötétségben senyvednek, szikkadnak az ágakról lekerült fakó levelek. Fájlalják fénytelen sorsukat, s halálravált arccal kesergik a régi, szép órákat, amikor még a nap folyó aranya önthette végig ifjú testüket, a harmat gyöngye csilloghatott arcukon, s a cirógató szellő súghatta füleikbe a sírbontó tavasz, a tűzforró nyár virágillatos, gyümölcsízes énekét. — Az emlék korábban a szenttamási temető föld alá húzódott városában őrizte a messzi útra indultak névsorát. Most újra csiszolt kőrunájában itt vigyázza halott gazdáinak hosszú álmait. — Brenner Károly-né Pachl Lujza halad a betűk fekete seregének az élén. Édesanyja nyomában lépked nagy hajadon leánya, Brenner Lujza, aki huszonegy tavasznak intett búcsút sírbaszállásakor. — Harmadiknak a családfő, Brenner Károly kapott helyet elszállt szeretteinek kis körében. Az alsóauszt-