Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IX. telekrész

394 király-himnuszhoz a szövegen kívül a dallamot is maga szerezte. A XIX. század elejéig formai tekintet­ben a legkiválóbb himnuszfordító. Meg­lepő ügyességgel mozog a legnehezebb formák küzdőterén. Munkássága orszá­gosan ismertté tette nevét. Költeményei, írásai a lelkes tanár és gondos nevelő szép nevére érdemesítették. Rendi hagyomány szerint ő használta először a bencés elnevezést. S bár többen ellenezték, kifogásolták a szó használa­tát — kolozsvári tartózkodása idején Brassai Sámuel, a nagy polihisztor is megcsipkedte érte — belekerült a nyelv vérkeringésébe. Igazolta a már Horatius felállította „usus loquendi" meg nem fel­lebbezhető szabályát. Ennek az esztergomi születésű, itt is működő kiváló magyar bencés tanárnak emléke ragadott el és sürgetett a multak pár szavas megújítására, amikor a negye­dik sor egyik szélső, csaknem előrezuha­nó márványemlékéneik poros sorait kel­lett kibetűzgetnem még a mult esztendő telén, az első találkozás alkalmával. ízes magyar szavak zsongtak fel a csaknem évszázados síremlék megszólaltatott szá­járól : Miként feltámadt Jézusom A sírt úgy én is elhagyom, Borovszky Katalin, Fojtényi Imrének hűtőse. Elhunyt jún. 17.-én, a megváltás­nak 1849-ik, életének 59. évében. — Foj­tényi lmréné Borovszky Katalin édes-

Next

/
Oldalképek
Tartalom