Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VIII. telekrész

354 dult Esztergomra. Félrevert harangok hirdették a Duna pusztító betörését. A jeges ár négynapos sétája temérdek va­gyont tett semmivé. A város jegyzököny­vei dícsérőleg emlegetik Pinke Istvánt, aki leselkedő veszélyt nem tekintve, fá­radtságot nem kímélve sietett a kárval­lottak segítségére. Itt a temetőben is fel­kísért az akkori ítéletnapok szörnyű em­léke. A mai sírásó lakás 2. számú kam­rájának helyén nagyhirtelen kemencét építettek, ahol az Ínségbe jutott lakos­ságnak sütöttek kenyeret. A kemence ki­kicsapó lángja sokszor festette pirosra az ide gyakran ellátogató tisztviselőnek emésztő gondok sápasztotta arcát, aki ekkor már városikapitány. Négy éves ka­pitányságát 1840-ben tanácsosi hivatala váltja fel. Ebben a tisztében hét eszten­deig működik. 1847—48-ig a város főbí­rája. — Lázak lappanganak szerte min­denfelé az országban. Esztergomot is el­önti a felgyújtott képzelet vért forraló tüze. A sajtószabadság ünneplése után a főbíró elnöklésével gyűlésre jön össze a négy város népe, hogy a pesti „közcsendi bizottság" mintájára megalakítsák a „nemzeti örsereget." Egyben mozgalom indul meg a négy város egyesítésére. -­A sok munka és izgalom megtöri a 77 éves aggastyán erejét. Szeptember 5-én még látja az Esztergomba érkező „legna­gyobb magyar"-t. Hall a főváros felé törő Jellasich garázdálkodásáról, hogy a nő­nap vége felé síri álomra csukja megtört fényű szemét, melynek borulásában ta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom