Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VIII. telekrész

355 Ián egy szebb, boldogabb Magyarország képe tűnt fel testétől válni készülő lelke előtt. Az írás szerint 9 hónappal később élete párjának koporsóját bocsájtották le a korábban révbe ért, életviharokban hányódott sajka mellé, hogy amint egykor az életutakon együtthaladtak, most is egymás közelében várják a nagy idők teljességét. — Egy-két négyzetméternyi a hely, melynek földjébe az emiékezes láthatatlan fája mélyeszti gyökerét. Hogy megráztuk a fát, ezek a fakó levelek hullottak bele a jelennek csücskökre fogott kötényébe. Forgassuk, olvaissuk ! Tanuljunk belőlük. Nem kár ráébredni a multak csillagos hajnalára. Hiszen a kegyelet, tisztelet, mely érdemes multat ápol és becsül, biztató záloga a szebb jövendőnek. Elűzi a kétséges ,felleges idők ernyesztő árnyait ! Erőt ad a viszontagságos napok szenvedéseinek eltűrésére, utat mutat nehézségeinek megoldására. Viharfelhő-színű, arányos szabású obeliszk sötétedik az út peremén. Az Érsekújvárról ideszakadt Kollár Péter szűcsmester emlékére áll őrséget. Innen-onnan 100 esztendije néz szét hol faköpönyeges, hol kőatillás bajtársainak vigyázó seregében. Mintha valami büszkeség 's feszítené mellét, hogy más anyagból hasították, Valóban, a temető egyetlen nagyobb emléke, melynek anyagát az Esztergom határában található Cserepeserdő bányájában fejtették. Sötét színe kcmor külsőbe öltözteti. Ezen meg nem csodálkozhatunk, hiszen utóvégre a gyász 23»