Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VIII. telekrész

353 ki : Kegyelmes Ür Isten ! Irgalmazz itten poraikban nyugvó kedves szüleinknek, Pinke Zsfudn-nak, ki 1848. évi Szent Mihál hó 29-ik napján életének 77-ik és Detary Rozáliá-niak, ki 1849. évi Szent Jakab hó 11-ik napján életének 73. évében, Benned, Szent Isten elhunyván, minket gyászban hagytak : Pinke Annát és Jozefát. — Pinke István Győrből került az érseki városba. Munkakészségét, dolgos eszét Esztergom szolgálatára ajánlotta. A város használható, mozgékony tisztviselőjét kétszer is felküldte követnek a pozsonyi országgyűlésre, 1830-ban, majd 9 év múlva 1839-ben. Mozgalmas időknek, gyötrelmes napoknak tanúja és szereplője. Itt járt-kelt Esztergom utcáin az 1831-ben dühöngő kolerajárvány idején. Könnyes szemmel nézte a lakosok sorainak pusztulását. Hiszen volt nap, amiikor a betegség legerősebb hónapjában, augusztusban 19 embert temettek csupán a belvárosi plébánia területéről. Csikorogtak a halottaskccsik kerekei. Szállították szálló életek letört reményeit, különösen az említett hónapnak napjain. A felkelő tűzkorongnak mindig új és új könnyet kellett szárítania. Az előlopakodó sötétség gyásztakaróját betegségcsigázta holttestekre borította. Teltek a temető sorai, üresedtek a házak lakószobái. A szeptember elé néző hónap során csak az említett plébánia hívei közül 270-en mondtak búcsút a földi tájaknak. — A város fekete napjainak elmúlása után hét évre új csapás zú21