Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VIII. telekrész

348 dött a nagy napra a nagyboldogasszonyünnepi szép körmenetek lelkes rendezője. Üdvözítője másképen rendelkezett. A sose szünetelő égi felvonuló sorokba rendelte. — A kereszt védő szárnya alatt pihen Krisztusnak csak küzdeni tudott, pihenést nem ismert katonája. Egyházának példásan hűséges gyermeke. Életével Istent magasztalta Nála a kereszténység nem csengő szavak csillogó áradatában jelentkezett. Abból merített, táplálkozott, aki az Üt, Igazság és Élet. Ezért tudott egész ember lenni ! Istenét imádó, hazáját, családját, embertársait szerető talpig férfi, jó lélek ! Sírját maradandónak gondolt 'kőemlék ékesíti. De enncl díszesebb a lelkek ajándéka, melyet a szívek mélyén őriznek róla, jócselekedeteinek ereje, melyek elkísérték Teremtője, Bírája elé. — Vándor, ha elhaladsz sírhalma előtt szálljon feléje emlékezésed ! Mondj érte könyörgő imát ! Ütja biztos, egyenes lesz ! Az égi gyöngyházkapuk irányában hazatalál. A barti származású Balogh. Ambrus szabómester egymagában pihen a csendes város mélybe alapozott szűk, apró lakásában. A rátartós kő merev tekintete szelídre enyhül, ha balra tekinthet. Szomszédságában céhbeli társnak előredőlt márványa áll sírőrségen : Hier ruhet Anton Böhm seines Alters 63 Jahr. Gestorben den 17-ten May im Jahre 1830. Als ,,genanter" Bürger. Temetésének napján a „civis sartor" megjelölő megjegyzés került neve mellé.