Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VIII. telekrész

343 VIII. Szűnjél szomorú panasz immár. Ti anyák, hagyjátok a könnyet. Sarjáért senki ne sirjon : Az élet újul a halálban. Mit akarnak a vájtölü sziklák I Mit a síron a pompa, az emlék ! Azt mondja : a test, amit elvett. Nem halt meg, — aludni pihent el. (Prudentius latin temetési himnuszából : Sik Sándor.) Az életet szívesen és gyakran hasonlítják a nagy vizek óriás országához. Nem kell hozzá túlságosan színező képzelet, hogy a kettőnek sók egyező vonását állapítsuk meg. Ez is, az is szinte a végtelenben veszik el. Ha kiszámíthatatlannak kell tartanunk a tengert, ez az élet is a maga váratlan eshetőségeivel. Mind a kettő egyszer a gyermek napsugaras arcával mosolyog, hogy máskor ismeretlen mélységek öléről harsogó orkánba, fel/