Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

316 szemlélője életének hosszú pályáján, s mikor 86 esztendős korában a koporsó hideg vánkosára hanyatlott fáradt feje, a gondtalan Magyarország derűs képétől búcsúzhatott elborult szeme. — A családi sort záró eiplék falán Merényi Jánosné Major Borbála neve szól a rokonokhoz, ismerősökhöz. 15 éves kislány volt akkor, amikor a 48-as idők lobogó tüze fűtötte az emberek apraja-nagyját, s a fáradt letohadás és kérdőjeles kétségek bizonytalanságában sodródtak vezetők és vezetettek. Az emlék siró falának alján özv. Fritz Péterné Major Katalinnak visszajáró emléke tűnik fel a multak gcmolygó ködéből. A sor szögletén meghúzódó sírkereszt adatai szerint övéi közelében alussza síri álmát Merényi János. A korábbi Esztergomnak két keze munkájából élő érdemes szabómestere. Egyben a belvárosi templom sekrestyés tisztét is ellátta. Az oltár körül való szolgálatában sok ember életének fodrozását láthatta, mikor a keresztvíz újító forrása csurgott az újszülöttekre, férfiak, nők egymás kezébe téve sorsukat az élet ismeretlen tájainak indultak neki. Ott volt sokak halottaságyánál, koporsójuk mellett, mikor életük sajkája a földi állomásról az örökkévalóság felé oldódott el. Végre maga is idekerült, ahová annvi könny és fájdalom panaszának lassú árján kísérte ki korábban az előtte elmenteket. A Magyary-csa\kA termőfája a mult század elején mélyeszt gyökeret Eszter-