Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

317 gom földjébe. Az életre érett tagok a jó­létet sugárzó polgári munka harcosai lesznek. Égetökemencékben merevítik, ed­zik a formákba dolgozott esetlen agya­got. Fazekasmesterséggel kezdődő ipa­rukat . idővel jelentékenyebb iparággá fejleszti szorgalmuk, hozzáértésük. Meg­bízható, el nem lankadó munkájuknak eredménye beszédesen szól arról az emelkedésről, ahová a kisvárosok csa­ládjai kerülnek verejtékes fáradozásuk­kal, élethivatásnak vallott foglalkozásuk megszentelésével. Magában álló sírkő vetíti a temetőjáró vándor elé Magyary László emlékét. Éle­tének elért állomásai itt, a szülőváros­ban csúcspontját jelentik a dolgos ipa­roscsalád fölfelé ívelő vonalának. Tehet­ségével, szorgalmával gyarapítja az apai örökséget. A korábbi kezdések nála már kályhagyár alapításáig érnek. Itt a vá­rosban, a környéken fogalommá válnak a Magyary-kályhák. Az ő nagy égetőke­mencéiből kikerült formás gyártmányok­nak meleget árasztó testével űzték el a régebbi esztergomiak a zúzmarás idők hidegét. Pályatársai megbecsülik a so­raikból kikerülő, föléjük emelkedő nagy­iparost. Készségesen elismerik vezető­jüknek, amikor az Esztergomi Ipartestü­let elnöki tisztségét ruházzák rá. Jelen­tős mértékben vesz részt a vármegye és város életében. A kiváló iparos, az övéi­ért dolgozó családfő sírja köré sereglet­tek a hozzátartozók, barátok, munkatár­sak akkor, amikor pihenni tűnő testét

Next

/
Oldalképek
Tartalom