Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

311 fölé. Előtte őszirózsák száraz levelei zörögnek, lilás-fehéres szirmai szomorkodnak. S bár hókristályok gyémátcseppjei remegnek pilláikon, csillogásuk az elmúlásra figyelmeztet : Gyorsan horpad a virág kelyhe ! Elfonnyadsz te is, ha ifjúkorod tovaszállt ! Templomozó magyarok koporsója felett szálldosott a halotti búcsúztató, mikor id. Baják János-nak s hitvesének: Baják Jánosné-nak csendítettek a lélekharanggal Sírhalmuk kőlapok ágyába zárt. A fejfa tövéről emelkedő kőfal homlokán márványkereszt rózsás arca figyelmeztet a szenvedések bölcsője-ringatta megdicsőülésre. Aranyban fürdő írás csillogó sorai könyörgik az Egyház imádságát s kérik a kereszt küzdői számára a Krisztus szerezte égi békesség örök nyugalmát, Életének 28. esztendejében távozott a fájdalmak földjéről Kovács Ferencné Uay Eszter. Az alacsony kő csaknem mellig süppedten burkolódzik a föld szellőtlen ködmönébe. Az évek egymásrazúduló pörölycsapásai lemállasztották a földbe visszatérés évszámát. A márvány megmunkálásának modora azonban gyaníttatja korát. Máshonnan szerzett adat igazit el, hogy az emlék 1853-ban került a sír őreinek sorába. A kisebb síremlékek valamiképen kevésbbé bírják a fárasztó, erőt kikezdő őrködést. A föld vándor járása egyszer elmeríteni igyekszik kijelölt őrállomásukon, máskor mintha hátát rázta volna