Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

312 meg, előrebuknak, hátratántorodnak vár­tahelyükön. Elfelejtett, magárahagyott sírdomb ir­galmából áll megdőlten a halom keshedt vállának támaszkodottan Wiber-Gaspar­dy Krisztina kőemléke. Csaknem egy év­század őrlött pora permetezett nap he­vének, esőnek, viharnak kitett arcára, márványruhájára. Vasszálú kefének kell végigszaladnia, hogy az idő porzója alól kibukkanjanak s jelentsenek az eltakart betűk : Wiber-Gaspardy Krisztina földi maradványai. Megh. 1853-ik év július hó 11-én, életének 63-ik évében. A megvi­gasztalódott, hálálkodó fiúi szeretet sze­di ritmusokba a szerető, kegyeletes szív érzéseit : Anyám ! Te égben zengő angyaldalok közt Jutalmul éled örök éltedet E sírkővel földi hamvait jelölte A hálás f úi emlékezet. A sírfelírás Wiber-neve a rokoni kap­csolatok meglobbanó világánál az eszter­gomi születésű Viber József felszentelt püspöknek, esztergomi kanonoknak em­lékét is feleleveníti. A tudós főpap 1845­től kezdve Nagyszombatban érseki hely­nök. 1858-ban iktatták be a pozsonyi nagyprépostság javadalmába. 1866-ban megjelent az országgyűlésen. Ebben az időben itt Pesten ragadta el a halál. A pesti ferencrendiek templomának sírbolt­jába temették. A sor túlsó, felén valóságos sáncok gyűrűjében, felhányt négyszögében csen­deskednek az elköltözöttek hantsátrai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom