Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől
Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész
304 a víz úszó tükre fölött egy-egy elmerült hajó árbocának csúcsa, kéményének orma, A széleságyú folyam hullámsírjában kirobbant, ellobbant csaták, pusztítások emlékét idézik, A.z ár örökké nyugtalan sodrának mélyén nyugszik és pihen a hömpölygő vizi utak egykor királyi tartású, füstkoszoiús fejedelme, Korábban, régebben életet hordozott fedélzetén, pántos bordái között, most a tehetetlenség elbújó alázatában tűri ápolt, megcsodált, dédelgetett teste a fölötte rohanó víz fel nem tartóztatható futását. Közbe-közbe, néhanapján a temető földje is utánozza állandó szomszédjának, egyben örökös küzdőtársának példáját. Elnyeli a hátára rakott, rátüzdelt •síremléket. Ha fel nem tűnnék az épen, hogy észrevehető kőnek domború, sima faragása, az életiramban a sírmesgyére hullott kószí kődarabnak vélhetné a szemlélődő. Pedig r.em az ! Kemény tartása a felelet arra : a föld mélyében keressetek utánam, ha töbiet akartok tudni felőlem és általam ! Itt kudarcot va.ianak az önellátás szegényes segédeszközei. Nagyobb hatalomhoz kell folyamodnunk. A derék sírásók izmos kezében reccsen az ásó. Dohog a humusz, hogy hasadjon a páncél és lekerüljön a kő betemetett testéről a földárja szőtte börtönruha. Mintha Hamlet két sírásója takarítaná, feszegetné a titkok és gyász hantjait. Különösen az egyiknek földbarna arca formáz a „nemesi karba" tartozással hetvenkedő, tra-