Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

305 gédiamegénekelte ős képére. S bár nem a szegény Yoríck koponyája gurul elő a táguló gödörből, a temető földjével harcolók borzongatós bölcselkedése csurran beszédesnek épen nem mondható ajkáról. De már bontakozni is kezd lassankint az ígéretét beváltó szépséges sírkereszt. Feje, két karja végén duzzadt virágszirmok mintájára hajlanak, szinte ömlenek ki a kő finoman faragott zsengéi. Az erő, a keménység s a lágy hajlékonyság valami ritkán jelentkező találkozása mosolyog és komolykodik ezen az egyszerű anyagon. Hiszen strázsahegyi kőből faragták. Nem a királyi márványok csillogó, drága gúnyájában néz felén'k. Faragója azonban szépet alkotott. Az arányok nyugtatnak, békéltetnek. A vállnak ritka szépvonalú, barokkos tekercseléséből megkapó méltósággal, nem vitatható uralkodó magatartással emelkedik ki Krisztus győzelmi jele. A köríves gömbölyítések, a széleken futó bevágott árkolások nemes egyszerűséggel tagolják, határolják a kevés dísszel is tetszetős, figyelmet megragadó síremléket. Betűk régóta földelt árkai kapaszkodnak ki most bizonyára melegítő takarójuk alól. S mire az utolsó ásóbevágások is elcsúszhattak, latin szavakba öntött sírfelírás beszél hozzánk : Hic iacet família Szalka iana Ultimaqvae Obi/t die 27. Apr. Anno 1771. 17