Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

299 A föld mélye sok titkot takar. Olyan, mint a tenger, elnyeli fiait. Emberi test, kincs, ház nincs tőle biztonságban. Előbb­utóbb a gyomrába kerül. Itt, az elmúlás mezején is lépten-nyomon láthaíjuk a kettő küzdelmét, A domboldalról leso­dort vékony rétegek, a szomszédban meg­ásott sírok elmaradozó hantjai lassan­kint feltöltik az ápolás nélkül maradt sírok kőemlékeinek apró előterét. Elme­rülnek a betűk. Küzdeni kell kiszabadí­tásukért. Alacsony, földbe süppedt már­ványkereszt neveket őrző soraiért folyt most is a csendes és rövid harc. A vilá­gosságra szabadított betűk felvilágosítás­sal hálálkodnak : Itt nyugszik Istenben boldogult Guzsaly „Josef" és Borbála sz. Neogrády. Felejthetetlen szüleimnek fi­vérem, György és nővérem, Teréz nevé­ben örök hálául Ft. .Guzsaly „Josef" lo­vászhetényi „blébános" Pécs megyében. (A két utolsó szó a pécsi egyházmegyét akarja jelezni. Az említett helység Baranya vármegye pécsváradi járásának egyik kisközsége.) — A sírkő ügyét ellátó kőfaragómester nem a honfog­laló ősök bús magyar fajtájához tar­tozhatott. A „Josef" ismételt szere­peltetése, a ,,p" betűt felváltó „b" jelentkezése nem a pattogó nyelv iva­dékát sejteti. — A hálás gyermekek a márványkereszt felállításával atyjuk, Guzsaly József takácsmester emlékének áldoztak. Hatesztendős korában került a fedeles koporsó hideg ágyába Kanozsai Ibolyka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom